Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
A hívek aktivizálása (az Actio Catholica megalakulása, 1932) A pápa 1922-ben indította el az Actio Catholica (AC) mozgalmat azzal a céllal, hogy a katolikus híveket jobban bevonja az egyházi életbe és munkába. Magyarországon 1932-ben alakult meg az AC, amely meghatározó szerepet kapott az egyház életében. Igazgatója a megalakulásától 1948-ig Mihálovics Zsigmond volt. Ő lelkészként, majd plébánosként szoros kapcsolatot tartott fenn a hívekkel. Erősen támogatta a szegényeket, megszervezte a Karitasz országos szervezetét. 1929-ben az Egyházi Lapokban kemény kritikát fogalmazott meg a katolikus egyházzal szemben.171 Úgy látta, hogy az egyház és a társadalom eltávolodott, elidegenedett egymástól. Valláserkölcsi csődről beszélt, amelynek legfőbb okát a rossz lelkipásztori módszerben látta: hiába épülnek a templomok a városban, ha az egyház nincs jelen. A munkásság a szocialista eszmékben hisz, és teljesen elszakadt az egyháztól, amelynek meg kell értenie a nagyvárosi ember lelkivilágát, problémáit. Az eltávolodás további okát a hívek fluktuációjában (vidékről érkezők idegenségérzése), a gyors életritmusban, az erkölcsi veszélyekben látta. Nézetei ellenére a püspöki kar 1932-ben őt választotta az Actio Catholica elnökéül. Az egyházművészet egyházi irányítása. Az Országos Egyházművészeti Tanács, Központi Egyházművészeti Hivatal megalakulása (1929) és működése1 1924-ben XI. Pius pápa államtitkára az egyházművészetre vonatkozó körlevelet adott ki az olasz püspöki kar részére. Rendeletében mértékletességet, egyszerűséget és méltóságot, nemes és tartós anyagok alkalmazását, valamint a helyi sajátosságok figyelembe vételét ajánlotta. Magyarországon néhány évvel később valósult meg az egyházművészeti kérdések intézményi szintű vizsgálata és összefogása a szentszéki központosító rendelkezéseknek a művészet területén való érvényre juttatása érdekében. Annak a szándéknak, hogy az egyházművészetek színvonalasabbá váljanak, volt korábbi magyarországi előzménye. Bárczy István polgármestersége idején a főváros - Csernoch János hercegprímás támogatásával - Fieber Henriket, a századeleji egyházművészeti reformtörekvések legfontosabb alakját a katolikus templomok művészeti szakfelügyeletével bízta meg. 1929 őszén megalakult a Serédi Jusztinián hercegprímás joghatósága alá vont Országos Egyházművészeti Tanács (OET), a Magyar Katolikus Egyház új művészeti bíráló-tanácsadó intézménye. A Tanács ügyvezető alelnöke Gerevich Tibor, építésztagjai Möller István, Wälder Gyula, Árkay Aladár, Fábián Gáspár, később Árkay Bertalan és Foerk Ernő voltak, valamennyien jónevű építészek, akik a tanári katedrán vagy a magántervezésben már nevet szereztek, és a templomtervezés területén is kellő tapasztalattal rendelkeztek. A főváros által (templom)építészeti kérdésekben favorizált Petrovácz Gyula nem került be. A Központi Egyházművészeti Hivatal (KEH) a tanács végrehajtó szerveként jött létre Szőnyi Ottó pápai kamarás, pap, régész, művészettörténész, a Műemlékek Országos Bizottságának előadója igazgatásával, aki 1937-ben bekövetkezett haláláig látta el a tisztséget. A KEH feladata volt a leltározás, a műemlékek számbavétele, valamint az egyházművészeti ügyek véleményezése. 1931-ben kérték, hogy a főváros vegye figyelembe véleményüket az egyházi építkezéseknél. A polgármester az érintett ügyosztályok számára elrendelte, hogy „minden esetben okvetlenül” konzultáljanak Szőnyivel. A plébániák figyelmét ugyanakkor felhívta, hogy a templomokon csak fővárosi engedéllyel lehet bármit változtatni.173 1933-ban a főváros közművelődési ügyosztályának javaslatára megkezdődött a kegyúri plébániáknál feltalálható, művészettörténeti vagy művelődéstörténeti értékkel bíró felszerelési és berendezési tárgyak összeírása. A három évre szóló munkával Schoen Arnoldot bízták meg, az ellenőrző bizottságba a MOB képviseletében Szőnyi Ottó is belekerült.174 A Központi Egyházművészeti Hivatal országos jogkört kapott az egyházi művészeti és építészeti munkák véleményezésére. Az építtető beküldte a tervet az egyházi hatóságnak, amely továbbküld(het)te a KEH-nek. Az építtető vagy a tervező olykor már a hatósági engedélyezés előtt egyeztetett a KEH-hel. Ennek ellenére nem volt képes kellő hatékonysággal fellépni, mert csupán tanácsadói joggal rendelkezett. Legfontosabb törekvése - a műemléki feladatokon kívül - a kortárs szakrális művészet ellenőrzése, a liturgikus és teológiai követelményrendszerbe való bevonása volt. Az 1930-as évek elején fő tevékenységük a helyszíni tanácsadás és a felügyelet volt. A gazdasági válság ellenére egyre több ügyben keresték meg őket, a főváros a kegyúri templomokkal kapcsolatos munkákba vonta be az Egyházművészeti Tanácsot, egyes egyházmegyék (például 171 Gergely 1999. 221. p. 172 A Központi Egyházművészeti Hivatal 1930-1940 közötti történetét P. Szűcs Julianna dolgozta fel. P. Szűcs 1974. A teljes időszakkal Bizzer István foglalkozott doktori disszertációja Az Országos Egyházművészeti Tanács és a Központi Egyházművészeti Hivatal működése (1929-1950) című fejezetében. Bizzer 2009. 40-57. p. 173 BFLlV.1407.b 8556/1931-1. cs. 174 Fővárosi Közlöny 44 (1933) 3. sz. január 20. 47. p; A közművelődési (XIV.) ü. o. 1932. október 27-i ülésen elhangzott javaslat. Fővárosi Közlöny 43 (1932) 45. sz. november 11. 1030. p. Mihálovics Zsigmond (1889-1959) 1919-től a herminamezei plébánián lelkészkedett, majd 1924-1944 között plébánosként működött ugyanott. 1922-től az alsórákosi rétek külvárosi lakóit képviselte a fővárosi törvényhatósági bizottságban, majd a fővárosi szociálpolitikai ügyosztály mellé felállított szakbizottságban tevékenykedett. 1931-től a Karitasz érseki biztosa lett. 1937-től kormányfőtanácsos, 1938-tól pápai prelátus. Az örökös törvényhatósági bizottsági taggá választott plébánost az országgyűlés felsőházi tagjává választották. Seres 1993. A kép forrása: Hauser 1930.191. p. A zuglói kultúrház. Hauser 1930.208. p. 85
