Brunner Attila - Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor (Budapest, 2021)

Hídvégi Violetta: Pavilonsors a Városligetben. A Gruber-Kolegerszky-kioszk és bérlői

Pavilonsors a Városligetben

1918 elején hivatalos bejárás történt a területen, a tapasztaltakról pedig jelentés készült.115 A szemlézők a kioszk külső területével indítottak, majd sorra vették az egyes épületeket: vaspavilon, lakóház, hátsó udvar, üvegezett, zárt deszkaépület, az árnyékszék építménye, átjárófolyosó, kupolacsarnok, a nagy kávézó nyílt faépülete, amerikai rendszerű jégverem és zenepavilon. A mérnökök összevetették a látottakat a két és fél évvel korábban116 rögzített állapottal. Az eltelt idő alatt a 22-23 m hosszú, 2 m széles rekeszekkel tagolt faépítmény, amelyet még Lusthaus József építtetett, a tetőfedés elhanyagolása és a fa alkatrészek elkorhadása miatt összedőlt. A felsorolt fogyatékosságok teljes helyreállítását ötvenezer koronára becsülték. A korábbi összeírások pontatlanságai miatt újabb részletes felvételt ajánlottak és folyamatos ellenőrzést az esetleges hiányok felderítésére, valamint mindenkor leltár szerinti átadást az új bérlőnek és ehhez hasonló eljárást a visszavételkor. A március 19-i tanácsülés összegző véleménye szerint „a kioszk épülete mai állapotában egy modern kávéházfoz fűzött követelményeknek egyáltalán nem felel meg és feltétlenül szükséges, hogy az megfelelő, nagyobb befektetéssel egy magas színvonalú, a fővároshoz méltó helyiséggé alakíttassék át. ”117 Ezt a változást azonban csak hosszabb bérleti idő alatt lehetne elérni, amire a fennálló háborús viszonyok nem voltak alkalmasak. Goldmann Simon 1918-ban már három évre118 kapta meg a kioszkot a hozzá tartozó 1443 négyszögölnyi területtel, amelyet kávéházként vagy tejivóként „elsőrangú üzletnek megfelelő módon” kellett vezetnie, míg „a székesfővárostól semmiféle javítást, helyreállítást vagy megújítást és a leltár mellett átadandó berendezéseken és fölszereléseken kívül [...] nem igényelhet. ” Kötelezték a jegyzőkönyvben rögzített helyreállítások és javítások elvégzésére, amelyek — az ingóságok kivételével — azonnal a székesfőváros tulajdonába mentek át. Bérleményét saját költségén tartozott „kifogástalan csinos és tiszta állapotban” fenntartani, majd ismételt leltár mellett visszaadni. Megkövetelték a tisztaságot, előírták, hogy a felszolgált ételek és italok mindig frissek és ízletesek legyenek, és azt is, hogy „ [a] fákat kivágni, vagy azokat megcsonkítani a bérlőnek semmi körülmények között nem szabad. ” A növényzet megóvása érdekében mindenben követnie kellett a fővárosi kertészeti igazgató utasításait.119

115 1918. február 28-án Bánlaky Géza és Koós Gábor főmérnök jártak a helyszínen. 1918. március 2-án számoltak be a tanácsnak.

116 1915. szeptember 25.

117 BFL IV.1407.b. VI.468/1885.

118 1918. május 1-től 1921. április 30-ig.

119 A bérlet az első évben öt, a másodikban hat, a harmadikban hétezer korona, amihez még hozzájött a víz- és kéményseprődíj, a tűzkár elleni biztosítás és a bérleti szerződés összes járulékos költsége. BFL IV.1407.b.

VI.468/1885. BFL IV.1403.a. 1918. április 30. 438. sz. határozat.

Goldmann számításait a bekövetkező történelmi idők — a Tanácsköztársaság — keresztülhúzták; „üzememet elkommunizfilták mérhetetlen anyagi kárt szenvedtem, mivel üzemi felszerelésem 70%-át ellopták, a megmaradt részt pedig rettenetesen tönkretették. Beszerzett élelmiszereimet kiárusították és a befolyt K 120 000’20 — beszállították a székesfőváros pénztárába, mely összeget részemre visszafizetni ~ jól tudom a székesfővárosnak nincs módjában. ”'2' Ötéves hosszabbítást kezdeményezett, hogy kárpótolhassa magát veszteségeiért és a tervezett — többek közt az épületek tatarozására szánt — négyszázezer korona értékű fejlesztést véghezvihesse még az 1920. évi szezon előtt. A felújítandó bútorok száma érzékelteti a hatalmasra növekedett vendéglátó-ipari komplexum méretét, a befogadható vendégek számát: „saját tulajdonomat képező 4000 darab ülőszék és 800 darab asztal restaurálása”. Beadványában kitért arra is, hogy a Stefánia út közepén fekvő kert szépítésével a környék és a város egyaránt gazdagodna.122

1920 augusztusában újabb helyszíni szemle következett. Goldmann Simon a kijelölt munkákat nem szakszerűen végeztette el, az épületek meglehetősen elhanyagolt képet mutattak.123 Ennek ellenére szerződését 1921. május 1-től 1924. április 30-ig meghosszabbították, azzal a kikötéssel, hogy a tapasztalt hiányosságokat kijavítja. Goldmann azonban végül kiszállt a vállalkozásból.

Az utolsó fellendülés

Mint azt a 20. századi bérlők alaposan megtapasztalhatták, a kioszk üzemeltetésében sok csapda rejtőzött. ,v^z nz}et azonban nem tartozik a legragyogóbbak közé, és ezért Goldmann a kioszk átvételére megegyezett az Általános Tejcsarnokkal. Az Általános most beadványt intézett a főváros tanácsához melyben a bérlet átruházását, egyben meghosszabbítását kéri 1927-ig. Ha a bérletet megkapja, az Általános a kioszk renoválását és kibővítését ígéri, egyben duplájára emeli a bérösszeget és a bruttó bevételből is százalékotjuttat a fővárosnak. A beruházás értékét egymillió koronára tervezi a részvénytársaság. ”124

A húszas évek elején a területet kulturális célokra is igénybe vették, a Lomb-színpadon különféle műsorokkal kísérleteztek. Elsőként Nagy Endre kabaréja költözött ki a zöldbe. A Gresham

120 Ennyiért árusították ki 86 000 koronás raktárkészletét. Állítását nyugtákkal tudta igazolni.

121 1920. február 23-i beadványa a tanácshoz. BF’L IV.1407.b. Vl.468/1885.

122 BFL IV.1407.b. VI.468/1885.

123 A VI. kerületi elöljáróság jelentése 1920. augusztus 23-án. BFL IV.1407.b. VI.468/1885.

124 A fővárosi kioszk sorsa. Új Budapest, 1 (1921. november 23.) 46. sz. 4. p.

105