Brunner Attila - Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor (Budapest, 2021)
Hídvégi Violetta: Pavilonsors a Városligetben. A Gruber-Kolegerszky-kioszk és bérlői
Hídvégi Violetta tette meg az első poézjst a Városligetben a híres Kolegers^ky-kios^kkal. Homokbuckás területen rendelte be eyt az üzletet és gondoskodott arról is, hogy a miliő szép legyen, még arról sem feledkezett meg, hogy lámpasorok vezessék el este a vendégeket kioszkjába. A pesti polgárok kedves találkozóhelye volt ez a kioszk [...]. [A]^; idill berke, ahol a habos kávé mellett a tisztes ízű romantika szövődött. A lóversenyek és a Stefánia korzó látványos napjain ez a kioszk óriási sokadalmakat látott r gyakran a legmagasabb körökből való vendégei voltak. Kolegerszky mint külföldről jött hotelszakember alapította eyt a nevezetes üzletet, amely — bárki lett később a tulajdonosa — mindmáig megőrizte a Kolegerszky nevét. ”104 1909. január 20-án a VI. kerületi elöljáróság jelentést tett a tanácsnak a kioszk állapotáról. A mérnöki hivatallal egyetértésben megállapították, hogy „Kolegerszky Viktor a szerződésben eddig elvállalt kötelezettségének mindenben megfelelt, az előirányzott költségnél még többet fektetett be r üzletét a fővárosi közönség kedvelt helyévé tette. ” A bérlő az 1905-ig, illetve 1911-ig terjedő hosszabbításokért minden vállalását teljesítette, amit számlákkal igazolt. A kávéházat jó állapotban találták, a téli időjárás miatt a tatarozást tavaszra csúsztatták.105 Váltakozó bérlők A Kolegerszky utáni bérlőknek a világháború és a proletárdiktatúra megpróbáltatásaival kellett szembenézniük. Goldmann Simon 1909. január 1-től 1915. szeptember 30-ig változatlan feltételekkel kapta meg a bérletet, de okulva a korábbi tapasztalaton kikötötték, hogy a bérlő fizeti az adókat és a közterheket.106 Goldmann azonban csak egy évig volt birtokban. 1910. január 1-től 1911. október 1-ig Lusthaus József és Gerő Jenő, majd négy éven át Lusthaus József egyedül vezette a kioszkot.107 Megmaradt a Kolegerszky név, és feléledt a katonazenekarok hagyománya is.108 104 Kolegerszky Viktor meghalt. Budapesti Hírlap, 51 (1931. január 30.) 24. sz. 7. p. A cikkben tévesen szerepel Kolegerszky alapítóként, ami arra mutat, hogy hetven év elteltével a feledés homályába merültek a tényleges alapítók. 105 BFL IV.1407.b. VI.468/1885. 106 1909. január 1 tői 1911. szeptember 30-ig 5200 korona, míg 1911. október 1-től 1915. szeptember 30-ig 7000 korona bérösszegért. 1909. március 4-i tanácsülés. BFL IV.1407.b. VI. 468/1885. 107 1911. október 1-től 1915. szeptember 30-ig. Hétezer korona évi bérért, adóval és járulékokkal, valamint mintegy kétezer korona világítási költséggel. 108 Naponta újra katonazene szólt a volt Kolegerszky-kioszkban. Hirdetés. Budapesti Hírlap, 31. (1911. március 25.) 72. sz. 55. p. 1914 nyarán a baloldali napilap a székesfővárosi kioszkot „legalkalmasabb délelőtti tcmácskos'óhely”-ként ajánlotta. Hirdetés. Népszava, 42 (1914. július 10.) 161. 14. p. Három évvel később pedig arról adott hírt, hogy itt lesz a május elsejei felvonulás délutáni gyülekezőhelye. Munkások! Elvtársak! Népszava, 45 (1917. április 29.) 112. sz. l.p. 109 1914. január 8-án érkeztették kérelmét. BFL IV.1407.b. VI.468/1885. 110 BFL IV.1407.b. VI.468/1885. BFL IV.1403.a. 1914. július 8. 1441. sz. határozat. Lusthaust is elborította az adó- és járulékfizetési kötelezettség, és ő sem mentesült a világítás gondjaitól.109 Ennek ellenére jelentős fejlesztéseket hajtott végre: „a bérlemény területét feltöltöttem, csatornával, vízvezetékkel elláttam, újponyvákat szereltem fel és lugasokat készítettem. Mindezen befektetéseket szerződéses kötelezettség nélkül teljesítettem és a befektetések összege 40 000 koronát tett ki. ” Az 1912-től beállt rossz idő visszavetette a szabadtéri vállalkozásokat, és ez évben megnyílt az állatkerti vendéglő és kávéház, amely a vendégek jelentős részét elcsábította. A bérlő két év alatt nyolcvankétezer koronát bukott, üzletét adósságokkal terhelte. Veszteségei ledolgozásához ötéves bérletet kért, amelyért akár évi tízezer koronát is hajlandó lett volna kifizetni, ha a főváros átvállalja a világítás költségét. A közgyűlés azonban hiába adta meg a kért hosszabbítást 1914 nyarán,110 a háború kitörése és a kedvezőtlen időjárás miatt Lusthaus fizetésképtelenné vált. 1915. augusztus 2-án felmondta szerződését, és elhagyta a kioszkot. Az idény hátralévő másfél hónapjára Aczél Miksa vette át a kávéházat.111 1915 őszén a bérlemény hosszú távú hasznosítására nyilvános versenytárgyalást írtak ki.112 Az 1916. március 1-től 1922. február végéig terjedő időszakra Goldmann Simon ismét pályázott.113 Garanciát vállalt érte bátyja, a tejnagykereskedő és jéggyáros Goldmann József, aki ígéretet tett, hogy egyrészt saját üzletéből és gazdaságából, másrészt öccse rákoscsabai birtokáról a háborús időszakban is biztosítják a kioszk áruszükségletét, mivel a tejszállítást a vasút kizárásával, kocsival végzik. Végül Goldmann nem hat évre, csupán az 1916-os és 1917-es szezonra kapta meg a bérleményt, 1917-ben a háborús helyzet miatt némely napokon délutánra tejkimérési és uzsonnakávé-tilalommal.114 111 1915. augusztus 2-től szeptember 15-ig. BFL IV.1407.b. VI.468/1885. 112 A sajtó már 1914 nyarán sürgette a nyilvános árlejtést. A Kolegerszky-kioszk bérlete. Pesti Napló, 65 (1914. július 7.) 158. sz. 17. p. és 65 (1914. július 10.) 161. sz. 15. p. „versenytárgyalás útján kell bérbe adni a Ko/egerszky-kioszkot is, amelyre, miután a legjobb és legnépszerűbb nyári üzletek közé tartozik, bőven akad pályázó. Azyal a megokolással, hogy Eusthaus és Gerő, bukott bérlők szintén versenytárgyalás útján jutottak bele a bérletbe, nem lehet a versenytárgyalás szükségességét elvitatni. Hustbaus és Gerő tényleg adósai maradtak a fővárosnak a haszonbérrel, ez azonban csak amellett lehet érv, hogy magasabb biztosítékot kell követelni. Egyébként is nyári üzletről van szó, az egyik nyár nem jövedelmez megfelelően és a vállalkozót esetleg csak a következő évek kárpótolják. ” Beketow és Kolegerszky. Fővárosi Hírlap, 4 (1915. november 17.) 47. sz. 2-3. p. 113 Nyolcezer korona világítással, vagy tízezer korona világítás nélkül, és felvállalta az összes állami és községi adókat. BFL IV.1407.b. VI.468/1885. Pályázott még Surányi József, a Simplon kávéház egykori tulajdonosa, aki világítással tízezer koronát, míg anélkül tizenegyezer koronát kínált, Aczél Miksa és Nagy József pedig 8500, illetve 9500 koronát. A Kolegerszkykioszk bérlete. Pesti Napló, 67 (1916. február 27.) 58. sz. 17. p. 114 Április 15-től szeptember 15-ig. 104
