Csepely-Knorr Luca: Budapest közparképítészetének története a kiegyezéstől a első világháborúig (Budapest, 2016)
Közparktervezés Budapesten a 19. század második felében
fekvő beépítetlen telkek befásításának szükségességét hangsúlyozta. Az ő erőfeszítéseinek emlékét a mai napig kőtábla őrzi a parkban. A bizottmány 1868. januári ülésén döntött arról, hogy az Üllői és Kőbányai utak között Népkertet kell létesítem, ennek érdekében első lépésként tízholdnyi területen faiskolát rendeztek be. A tervezéssel idősebb Pecz Ármint bízták meg.291 A nagyszabású alkotás valódi népkertet vázolt fel, változatos szórakozási lehetőségekkel.292 A terv 205 holdnyi (118 hektár) területre készült, és öt különálló kert koncepcióját tartalmazta, melyeket egy 40 öl (75,85 m) szélességű, ovális, szabályos vonalvezetésű körút kapcsolt egybe. A középső, reprezentatív kertrész a körúton belül, a négy másik kert a körút külső íve mellett feküdt. A központi kertet szökőkúttal, ahhoz tartozó nagyméretű medencével és tóval alakította ki a tervező. A tó közepén sziget és elegáns kioszk kapott helyet. A szökőkút ellenpontjaként a tervező egy másik magaslatot is elhelyezett, ahová éttermet, hangversenytermet szánt, innen élvezhették volna a látogatók a panorámát. Szintén a központi kertrész elemei közé tartoztak a zenepavilonok, a halastó, a kisebb sátrak és kioszkok is. Ezen a központi, úgynevezett Főparkon kívül négy mulatókért is szerepelt a terven, melyekben Pecz mutatványos tér, tánctér, nyári színház, gyermekkert, gyermek- és majomszínház elhelyezését javasolta. A megvalósulatlan koncepciót nem csupán Magyarországon tekintették egyedülállóan nagyvonalúnak, amit az is igazol, hogy az 1871. évi londoni világkiállítás alkalmával kitüntetésben részesítették. 293 Noha a terveket kisebb módosításokkal elfogadták, a Közmunkák Tanácsa a területre gyárvárost tervezett építeni, így megvalósításuk el sem kezdődött. A Népliget építése sokáig háttérbe szorult, végül az 1888. évi 477., illetve az 1889. évi 915. számú közgyűlési határozat döntött arról, hogy a Fővárosi Kertészet itt található faiskolájának és a mellette levő legelőterületeknek összevonásával közparkot alakítsanak ki.294 A belügyminiszteri jóváhagyást követően 1890-ben Klenszky Vilmos és Kulcsár Ferenc tervei szerint indult meg a terület parkosítása.295 A faiskola növényanyagával a növénytelepítés kezdetben a terület szélén futó körút mellett zajlott. A park első nagyszabású létesítménye az 1892-1893-ban épült víztorony volt, amely elsősorban a Tisztviselőtelepet látta el szűrt ivóvízzel. A Kájlinger Mihály tervei alapján készült építmény egy aknakútból, gépházból és kis víztoronyból áll, burkolata tégla.296 A víztorony felépültét követően, Fuchs Emil visszavonulása után, az újonnan kinevezett főkertész egyik első munkájaként kezdődött a terület angolparkká alakítása. Ilsemann Keresztély a munkálatok irányítását 1893-ban vette át, a park 1896-ra készült el.297 A korabeli források tanúsága szerint - bár a látogatók már ekkor kiemelkedő jelentőségű és minőségű közparkba érkezhettek - a megnyitást nem kisérte ünnepség. A Fővárosi Lapok egykorú beszámolója így írt róla: „Csendben, minden feltűnés nélkül vagy két hét előtt az uj népligetet hivatalosan is megnyitották. Eddig csak a Ferenczváros lakói és a tisztviselőtelepiek Bois de Vincennes, 1860 / A. Alphand: Les Promenades de Paris. Párizs, 1867-1873 / BME-OMIKK 111
