Hidvégi Violetta - Marótzy Katalin: Diescher József. Építészet és mesterség (Budapest, 2016)

Csáki Tamás: A szerviták pesti épülegyüttesének újjáépítése, 1871-1874

A szerviták pesti épületegyüttesének újjáépítése, 1871-1874

Csáki Tamás

Régi cím: Belváros, Szervita tér 8. - Űri utca 11/458 Mai cím: V. Szervita tér 6.

A pesti Szervita téren álló Szent Anna templom külső kialakítása Diescher József legismertebb, a szakirodalom és a köztudat által is számon tartott alkotásai közé tartozik, amely máig a Belváros városképének egyik hangsúlyos eleme. A ma álló épületből Diescher nevéhez a térre néző - legújabban örvendetes módon felújított - homlokzat 1871-1874 közötti átépítése, valamint a torony kialakítása köthető, mögöttük egy, a XVIII. század elején emelt templom áll. A templomhomlokzat viszont csupán töredéke egy valaha volt nagyobb építészeti kompozíciónak: eredetileg a hozzá jobbról kapcsolódó lakóépület hasonló tagolású homlokzatával architektonikus egységként képezte a Szervita tér déli térfalát. Az elsődlegesen városképi megfontolásokat szem előtt tartva kialakított igényes neoreneszánsz homlokzat mögött a barokk templomon kívül egy kétudvaros, háromemeletes rendház és bérház emelkedett - a mai Petőfi Sándor, illetve a Városház utcára néző homlokzatokkal. A szerviták templomának átalakítása, rendházuk és bérházuk felépítése pedig a szomszédos, 1870-ig szintén a rend tulajdonát képező telekrészen 1871-1873 között emelt Magyar Királyi Fő Posta- és Távírdahivatal építkezésének folyománya volt. Mindezen építkezések pedig egy közel hetven évig tartó huzavonának képezték a végkifejletét: a Belváros szívében fekvő hatalmas szervita telek hasznosításának e szövevényes történetében Diescher József neve és tervei már jóval az 1870-es évekbeli építkezéseket megelőzően felbukkantak.1

A töröktől visszafoglalt Pesten már 1689-ben megtelepedett, s eredetileg a későbbi Invalidus-kaszárnya telkét birtokló szervita rend a Pest városa által kezdeményezett telekcsere révén 1715-ben jutott a Szervita tér - Városház (egykor Gránátos) utca - Párizsi (egykor Zsibárus) utca és Petőfi Sándor (egykor Úri, majd 1874-től Koronaherceg) utca által határolt, úgynevezett „szervita sziget” tulajdonához. Kolostorukat 1717-1722, templomukat pedig 1727-1732 között építették itt fel, s a XVIII. század folyamán számos melléképületet is emeltek a telken.1 2 3 4

A fejlődő, egyre sűrűbben, igényes, többszintes házakkal beépülő Pest központjában elterülő nagy és értékes teleknek ez a kevéssé intenzív hasznosítása a XVIII-XIX. század fordulójára már anakronisztikussá vált. A zárda eltávolításának ötlete állítólag II. Józseftől származik, aki a zárdakert helyén létesítendő köztér révén kívánta biztosítani az addig szűk utcák közé szorított Invalidus-palota - ez volt ekkor Pest legmonumentálisabb világi épülete - városképi érvényesülését.3 4 A szervita templom és kolostor áttelepítésének, telkük közcélú felhasználásának gondolata elsőként József nádor szépítési programjában, illetve Hild János 1805-ös szépítési tervében öltött konkrét formát - ez az uralkodói jóváhagyást nyert tervezet szolgált a későbbiekben hivatkozási alapul Pest városa számára, valahányszor igényt formált a teleknek legalább egy részére. A nádor a szervita kolostor helyén létesítendő új közteret az Invalidus-palota előteréül s vásártérnek szánta - így kívánt enyhíteni a város később is sokat kárhoztatott köztér-hiányán. Ő írta le először azt, hogy Pest belvárosában - ahol a polgárok vallásgyakorlata számára megfelelő számú templom áll rendelkezésre - felesleges a szerviták jelenléted A szervita telek, illetve a rajta álló épületek közcélú hasznosításának igénye az elkövetkező évtizedekben is tovább élt: az 1810-es években felmerült többek közt a piarista kolostor és iskola, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum idehelyezésének ötlete is.5

Az 1840-es években már a szerviták is igyekeztek hasznot húzni telkükből: a gazdasági udvarukban létesített fabódékat pesti polgároknak istálló céljára adták bérbe. Ez a bűzös és tűzveszélyes használat viszont nyilvánvalóan nem volt elfogadható a város „Úri”-nak nevezett, ekkorra már elegáns boltokkal szegélyezett főutcájában.6 1842-ben megint csak József nádor leirata adott lendületet a szervita telek hasznosításáról folytatott tervezgetéseknek, amelyekben annak északi fele elsődlegesen az újonnan felállítandó Ipartanoda - a Műegyetem elődje - épületének helyszíneként, déli része pedig az Invalidus-palota mellett immár az új iskolaépület előteréül is szolgáló parkosított köztérként jelent meg.7 E koncepció egyik fő támogatója Széchenyi István volt.8 A tárgyalások 1847-re előrehaladott állapotba jutottak, de a kérdést jóindulattal tárgyaló Kopácsy József hercegprímás 1847. évi halála és a forradalom kitörése megakadályozta az ügy megoldását.9

A szervita épületegyüttes térre néző homlokzatának vázlatterve, 1871 I BFL XV17.b.312 KB 377/1871/3

1 Zur Ablösung des Servitenklosters. In: Pester Lloyd 16 (1869) június 6. 3. p, Beilage 1. p., Aktenstücke über das Servitenkloster. In: Pester Lloyd 17 (1870) február 9. Beilage. 1. p., Römer 1873 98-99., 178. p.

2 Rokken 1932 72-79. p., Guzsik 1973 1-21. p. A XIX. század eleji felmérési rajzok szerint a 2039 négyszögöles telek északkeleti részén, a Szervita tér és a Gránátos utca szögletében álló templomhoz nyugatról csatlakozott a kolostor egyemeletes tömbje. A telek közel harmadát még a XIX. század közepén is a keleti telekhatár mentén a templom szentélyéig húzódó kolostorkert foglalta el. Ezt mutatja Hild Jánosnak a templom és a kolostor 1808. évi állapotát felmérő terve, BFL XV.17.b.311 SzB 16, a telek 1846. évi helyszínrajza, BFL XV.ló.b 223/30.

3 József nádor fölterjesztése Pest város szépítése tárgyában, 1805. Domanovszky 1929 68. p.

4 Az addig sem tanítással, sem gyógyítással nem foglalkozó szerzetesrend kolostorát

a nádor az ekkor újonnan kiépülő külvárosba, a Lipótvárosba kívánta áttelepíteni -az itt létesítendő plébánia és iskola ellátása révén a szervita atyák polgári értelemben

is hasznossá tehették volna magukat. Az 1808-ban létesült Szépítő Bizottmány az elképzelés kivitelezésének előkészítéséhez is hozzálátott, ami azonban a szerzetesek ellenállásán megbukott. Ibid. 67-68., 83., 106. p., H. Boros 1954 510-511. p., Guzsik 1973 13. p.

5 Friedreich 1914 59-63. p., Létay 2004 351-357. p.

6 Gerő 1947 60-67. p. Az 1840-es évektől az 1860-as évek végéig a sajtóban és a városnak címzett beadványokban is minduntalan az Úri utcában uralkodó állapotok miatti panaszokat olvashatjuk.

7 Zur Ablösung des Servitenklosters. In: Pester Lloyd 16 (1869) június 6. 3. p. Beilage 1. p., Lipthay 1895 237-245. p., Rokken 1932 75-76. p.

8 Felkérésére dolgozta ki Feszi Frigyes Kauser Lipóttal és Gerster Károllyal az Ipartanoda terveit, amelyek a szervita templom barokk formában való megtartásával számoltak. Komárik 1991 180-183. p.

9 Rexa 1943 201-204. p., Esztergomi Prímási Levéltár Kopácsy Cat. 22. 1232 cs. (szerviták) No. 982/1847. A rendháztörténet is e javaslatot nevezi a felmerült „ legélet re valóbb” megoldásnak. Emléklapok 1889 28-29. p.

119