Hidvégi Violetta - Marótzy Katalin: Diescher József. Építészet és mesterség (Budapest, 2016)
Csáki Tamás: A szerviták pesti épülegyüttesének újjáépítése, 1871-1874
Hild János: A pesti szervita templom és rendház felmérési terve, alaprajz, 1808 I BFL XV. 17.b.311 SzB 16 1844-ben a szervita rend is kísérletet tett telkének korszerűbb és jövedelmezőbb kihasználására: az Úri és Zsibárus utca sarkán háromemeletes bérház építésére kértek engedélyt. A főposta későbbi telkének nyugati felére szánt épület terveit Diescher József dolgozta ki. Pest város Szépítő Bizottmánya azonban a városszépítés szempontjaira tekintettel nem támogatta az engedély kiadását, hivatkozva arra, hogy e telekrészt az 1808-ban jóváhagyott szépítési terv köztérnek jelölte ki. E meghiúsult építkezés tervei és iratai is lappangnak, így leírásukban csak Guzsik Tamás 1973-as ismertetésére10 támaszkodhatunk.11 A terven ábrázolt négyzet alaprajzú épület a már álló kolostorral csupán északnyugaton érintkezett volna. A négyzetes középudvart a keleti és nyugati oldalon folyosó határolja, a kéttraktusos északi és déli szárny a földszinten közvetlen az udvarból megközelíthető, az emeleten egymásba nyíló helyiségeket tartalmaz. A helyiségkapcsolatok alapján feltételezhető, hogy a földszinten a rend közösségi helyiségeit és üzleteket, az emeleteken pedig két- és háromszobás lakásokat kívántak elhelyezni. A telek sorsa az 1850-1860-as években sem dőlt el, sem közcélokra való elvétele, sem beépítése nem valósult meg - a rend és a városvezetés erőegyensúlya a neoabszolutizmus éveiben ugyanakkor érezhetően a szervita atyák irányába billent. 1854 végén a konvent a kolostor földszintjén boltok létesítésére és kiadásukra kért engedélyt, a városi Tanács ennek feltételéül a kolostorkert köztér céljára való ingyenes átadását szabta. A kolostor perjele ekkor további egyezkedés helyett a Helytartótanácshoz fordult, amely a város ellenvetéseit figyelmen kívül hagyva utasította a Tanácsot az engedély feltétel nélküli kiadására.12 1862-ben a konvent újra benyújtotta engedélyezésre Diescher József 1844-es terveit - a háromemeletes bérház felépítésére azonban a városi Tanács most sem adott engedélyt.13 1869-ben végre lehetségesnek tűnt, hogy „a főváros egyik botrány-kőhalmaza, a szerviták nagy kertje ronda kőfalaival és bűzös istállóival” egy monumentális városi középületnek és az Invalidus-palota előtti dísztérnek adja át a helyét.14 1868 decemberében ugyanis kihirdették a magyar jogtörténet első általános kisajátítási jogszabályát, valamint a „kisajátításról Buda és Pest városok területén” rendelkező törvénycikket.15 A sajtó 1869 júniusában már a város határozott szándékaként említette a kolostortelek kisajátítását.16 Egy hónappal később Pest város közgyűlésében a Szépítő Bizottmány volt alelnöke, a szervita telek megszerzéséért Széchenyi Istvánnal együtt már az 1840-es években síkra szálló Perger Ignác kezdeményezte a telek 120
