Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Indigenák az 1751. évi országgyűlésen

gyakran magyarországi birtokszerzésük jogszerűségének megerősítése volt, a törvényi védelem megszerzése a korábban megvett, zálogjogon vagy ideiglenesen nyert birtokaikra.1128 A külföldieknek történő tömeges birtokadományozásokat nehezen, sokszor fáziskéséssel követte csak az illetők magyar rendi státusának teljes elismerése, miként az alább idézendő példák mutatják. Az indigenátusok becikkelyezésben azonban az indigenák és az őshonos magyar főnemesi családok is érdekeltek voltak. Erre példa a következő eset. 1724-ben Esterházy József és Ferenc grófok devecseri uradalmát — az uralkodótól már ingenátusi oklevelet nyert — Ferdinand Dilmon próbálta örökjogon megvásárolni, ám ezt diplomája országgyűlési megerősítése nélkül nem tudta megtenni. Ezért a diétához folyamodott, amely azonban elutasította kérelmét. A nádornál maga az eladó, Esterházy József gróf járt közbe Dilmon érdekében, és kezességet vállalt volna személyéért. Dilmon ugyan nem tudta a taksa árát lefizetni, de kész volt tartozásáról kötelezvényt adni.1129 A folyamodó később kísérletet tett a taksa összegének a nádor számára való, de országgyűlési jóváhagyás nélküli lefizetésére, azonban az ország pénztárát kezelő Sigray János és Erdődy György kamaraelnök figyelmeztetésére végül az előterjesztés elfogadására nem került sor.1130 Úgy tűnik, hogy a törvénytelen lépést tevő kérelmező nem kapta meg a diétától az indigenátust, és végül az Esterházyaknak sem sikerült — részben talán a birtokszomszéd bakonybéli bencés apátság tiltakozásának köszönhetően - az uradalmat áruba bocsátani.1131 Az eset kapcsán ki kell hangsúlyozni, hogy az érvényes jogi szabályozás sikeres betartatása a magyar rendiség erejét, illetve az országgyűlési joghatóság eredménye érvényesítését mutatja a magánérdekkel, de még az indigenátusi oklevelet kiadó királyi akarattal szemben is.

1128 MNL OL N 73 1. cs. Lad. X. Fase. C. No. 32. 158-159. föl. Állításom bizonyítására hadd idézzem azt az országgyűléshez címzett 1751. évi kérvényt, amelyben az Istvánffy Miklós alnádortól leszármazott árvák képviselőjeként báró szomszédvári Malakoczy Miklós lánya követeli báró Melczer Lipót és Ferdinánd magyar indigenátusának kivizsgálását. A kérvényező szerint az Ausztriában nevelkedett és magyar honpolgársággal, így birtokbírhatási joggal nem rendelkező Melczer Lipót jogtalanul kapott nova donatiót, és törvénytelenül birtokolja jelenleg is családja egykori, a török uralom alól felszabadított területeken fekvő birtokait.

1129 Uo. Fase. B. No. 25. Cseklész, 1724. július 19.104-105. föl. Esterházyjózsefgróflevele Pálffy Miklós nádornak.

1130 Uo. No. 23. Pozsony, 1724. július 6. Sigray János levele Pálffy Miklós nádornak és uo. No. 24. Somorja, 1724. július 11.102—104. föl. Erdődy György kamaraelnök levele gróf Pálffy Miklósnak.

1131 A devecseri uradalomról: Virág 2012. 107—115.; Veress 1996. 79. A város helytörténeti monográfiája említi az Esterházyak „vaklármának bizonyult’’ eladási szándékát és a bakonybéli apátság tiltakozását, amelyet az uradalomhoz zálogjogon hozzácsatolt két apátsági tulajdonú falu (Kis- és Nagyganna) elidegenítése ellen nyújtottak be.

22Ó