Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen
élelmiszer- és nyersanyag-ellátásában elévülhetetlen szerepet játszottak a Magyarországról származó áruk, eközben a többi osztrák tartomány sokkal önellátóbb volt, és általában nem szorult rá a magyar agrártermékek behozatalára.416 Ezen túl megállapítható, hogy a Lajtán túl termelők még konkurenciát is támasztottak a magyar gabona- és bőrtermékeknek az ausztriai piacokon, sőt az egyes osztrák tartományok a magyarországi bor- és gabonaexportot egyenesen károsnak tartották és magas vámokkal igyekeztek lehetetlenné tenni.417 A sérelmek között előkelő helyet foglalnak el a borkivitellel kapcsolatos panaszok. Ezeknek a követeléseknek a hátterében az 1745 óta porosz kézen lévő Szilézia irányába történő magyar borexportra kivetett magas (ausztriai) vámok elleni tiltakozás állt. Emiatt a kivitel legnagyobb részét szolgáltató borvidékek, nevezetesen a pozsonyi (Modor, Bazin, Szentgyörgy) és a soproni (Sopron, Ruszt) hagyományosan erre a piacra termelő városainak bortermelői szenvedték el a legnagyobb kárt.418 Ennek magyarázata - mint fentebb említettem -, hogy az osztrák tartományok maguk is jelentős bortermelők voltak, ezért nem engedhették be versenytársaikat saját piacukra.419 Ezen túl még az osztrák borok nagyarányú magyarországi behozataláról is vallanak a források.420 így Modor, Szentgyörgy és Bazin városok követei az alsótábla július 1-jei ülésén már azért tettek panaszt, hogy az osztrák és a morvaországi borok Magyarországra való 416 Az osztrák tartományokban még 1770 körül is átlagosan a lakosság 75—80%-a élt mezőgazdaságból. Erre: Sandgruber 2005. 168. Alsó-Ausztrián túl jelentősebb ipari tevékenység Csehország- Morvaország bizonyos területeit, ill. a kicsiny Osztrák-Sziléziát jellemezte a század közepén. Az újonnan alapított manufaktúrák jelentős része textil-, ill. luxusipari profilú volt. Az alpesi régiókban (Tirol, Voralberg) korábban jelentős vas- és fémipar viszont a 18. század közepéig stagnált. Az ipari fejlődés eme fázisát az osztrák szakirodalom protoindusztrializációnak nevezi, amelynek egyik jellegzetessége, hogy a manufaktúrákban csak bizonyos munkafolyamatok zajlanak, míg másokat kihelyeznek a környező vidékekre, és az agrárnépesség végzi, egyfajta kiegészítő keresetként. Fontos megállapítás, hogy ez nem érinti a hagyományos paraszti családszerkezetet, és a népesség sem hagy fel a mezőgazdasági tevékenységgel. Az ipari fejlődés eltérő területi jellegzetességeire: Heckenast 1991. 6., Heckenast 1973. 202.; Sandgruber 2005. 169-170., 184-185. A protoindusztrializáció fogalmára és a textilipari üzemekre: Horváth 2014. 31-34.; 40.; Vocelka 2001. 301-302. 417 A hazai bor- és gabonakivitelt sújtó osztrák protekcionalizmusról és tartományi vámpolitikáról: Eckhart 1922. 191-193.; Wellmann 1979. 76.; Kosáry 1980. 33.; Horváth 2014.452. 418 Takáts 1903a. 373-374. és Takáts 1903b. 476-480. 419 Takáts 1903a. 373. és Eckhart 1922.204. A szakirodalom már a 17. századra is kimutatta az osztrák borok nyugat-magyarországi jelenlétét, amivel összefüggésben állt a soproni és szentgyörgyi borok kivitelének visszaesése: Komoróczy 1944. 14-15. 420 Takáts 1903a. 373-374. Takáts Sándor közlése szerint Mária Terézia alatt évenként már kétszerháromszor annyi osztrák bor jött be Magyarországra, mint amennyi magyar az örökös tartományokba kijutott. 95
