Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen
behozatala miatt saját boraikat eladni nem tudják, így az állami adóterhet is alig képesek fizetni. Az osztrák, illetve morva borokat importáló hazai földesurak saját szabadságjogaik sérelmének veszik - folytatják a naplók -, ha a külföldi borbehozatalt megtiltanák, ezért a városi követek csak arra kérték a diétát, hogy tegye szabaddá a magyar borok kivitelét.421 A borkereskedelem problémájával sokat foglalkozott Zemplén vármegye követutasítása is. A neves tokaji aszú hírnevének megvédése érdekében követelte zsidó és görög „imposztorok”, vagyis azon kereskedők borainak elkobzását, akik földbirtokkal helyben nem rendelkeznek, mivel ezek más régiókból (Gyöngyös, Eger, Miskolc környékéről) hozott gyengébb minőségű borokkal vegyítik a tokajit, és alacsonyabb áron adják el hegyaljai néven.422 Mindezzel - vonták le a következtetést - csak kárt okoznak a helyi birtokos nemeseknek.423 Tudnivaló ugyanis, hogy a zempléni birtokos nemesség (például az Okolicsányi, Palásthy, Szent-Iványi, Szirmay, Sztáray családok stb.) maga is bekapcsolódott a borkereskedelembe.424 Tokaj-Hegyalján megérte a szőlővel foglalkozni, mert az ebből származó haszon a ráfordítások sokszorosát is visszahozhatta.425 Nem lehetett ez máshogy Felső-Magyarország többi megyéjében sem. Zemplénben a század végén átlagban a nemesi jövedelmek kb. 15%-a származott a szőlő- és bortermelésből, sőt — a Tokaj-Hegyaljához tartozó településeken — ez akár a bevételek felét is elérte (ebbe még nem számítva bele a kb. 20%-nyi, bormérésből és kocsmáltatásból származó jövedelmet).426 A vetélytársnak is tekintett görögök ellen nem először próbált fellépni Zemplén vármegye felsőbb fórumokon.427 Hasonlóan a felső-magyarországi nemesség borkereskedelemben 421 OSzK Ktt. Föl. Lat. 623.180. p. A tárgyalások kicsit részletesebb elbeszélése: OK 700.470. Diarium diaetae. 89. p. 422 MNL BAZML SFL IV.2001.a. 42. köt. Varannó, 1751. február 11.21. pont. A borhamisításról: Feyér 1981.208-209. A hazai görögnek nevezett kereskedők magyar borkivitelben vállalt szerepét bemutatja: Búr 1978.281-313. 423 Itt ugyan nem hivatkoznak rá, de az 1741. évi 29. törvénycikk végrehajtatásáról lett volna szó, vagyis a borhamisítók borainak elkobzásáról: Eckhart 1918. 360-361. 424 Sajnos a század közepének zempléni birtokviszonyaira vonatkozóan levéltári kutatást nem folytathattam, viszont a fellelt adatok kirajzolhatnak bizonyos, hosszú távon is érvényes jellegzetességeket: Feyér 1981. 205. A szakirodalom is említi, hogy 1741-ben a Hegyalja egyik legjobb termést hozó helyéről a Szirmay-uradalom Bécsbe exportál bort 5400 forint értékben: Feyér 1981. 213. H. Balázs Éva Berzeviczy-monográfiájában utal egy 1775 körül szerveződő, felső-magyarországi nemesi családokból álló borkereskedelmi társaság tervére, amelyben a Zemplén megyében is birtokos Okolicsányi és Szirmay família tagjai is részt vettek: H. Balázs 1967. 36. 425 Orosz 1999.177-181. 426 Barta 1997.185., 188. 427 Komoróczy 1944.151. 96
