Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen
amelyek orvoslására kérték Mária Teréziát. Ebben részletesen ecsetelték az ország gazdasági problémáit. A szokásos panaszlista az utóbbi évek dögvészéről, sáskajárásáról, a nagy árvizekről, máskor aszályokról, illetve a rá következő idők bő terméséről és az ennek következtében beálló nyomott terményárakról mind arra szolgáltak, hogy a rendek az ország számára kedvezőtlen vámrendszer lazítására rábírják az uralkodót. A rendek szerint a fenti csapások bármilyen nagyok is, mégis könnyebben elviselhetőek volnának, ha a kereskedelem nem pangana, és a termelőknek módjuk lenne gabonájukat, szarvasmarháikat és borukat külföldön eladni.388 A karok és rendek a panaszlista 44. pontjában kérték a királyt, hogy a magyar vámrendszer reformját — ami 1715 óta a törvényekben többször felmerülő kérdés - a Helytartótanács javaslatának felhasználásával, az országgyűlés alatt és annak felügyeletével hajtsák végre.389 Felemlegették azt is, hogy a nemeseknek és a szabad királyi városok polgárainak saját szükségleteikre vásárolt termékek, illetve allódiumaik termékei után is - törvénytelen módon - vámot kellett fizetniük a harmincadhivataloknál (45. pont).390 Az Erdély és a Bánsági Határőrvidék határán felállított vámsorompók ellen panaszkodtak a Tiszántúl déli részén fekvő vármegyék és városok a kerületi sérelmi listájukban.391 Érvelésük szerint ezek a külön kormányzott területek is a Szent Korona részei, így az itt szedett belső vámszedés törvénytelen, ezért megszüntetendő (48. pont).392 Arad vármegye rendjei - hivatkozva a vérrel szerzett nemesi kiváltságokra — nemcsak ezt, hanem a „konyhai szükségletekre” vásárolt példányon dátum nem szerepel - az egyik országgyűlési napló datálása szerint ekkor fogadták el a rendek és adták át a királynőnek: OK 700.470. Diarium diaetae. 22. p. 388 Horváth 1841. 157. Horváth Mihály fordításában a felirat indoklása így hangzik: „nincs gabona vagy bor eladására semmi alkalom, ezeknek semmi ára, semmi kelete, a kereskedés és közlekedés minden felől elzárva, a szomszéd tartományok mód felett felemelt vámjai által megakadályozva, mi okból, miután ezen ország kézművesek és gyárak hiányában szükségét csak a föld gyümölcseiből pótolhatja”. 389 MNL OL A 95 13. doboz, 10. tétel, 65-75. föl. 44. pont. A vármegyék közül pl. Csongrád utasította követeit, hogy sürgessék a diétán az 1729. évi diéta alatt kezdeményezett gazdasági munkálatokat („opus oeconomicum”). Itt feltehetően a hazai vámügy reformját sürgető 1729. évi II. törvényre utalt vissza az utasítás: MNL CsML SzL IV. A l.b. 16. doboz Csongrád vármegye országgyűlési követutasítása. Csongrád, 1751. április 6. (3. pont). 390 MNL OL A 95 13. doboz, 10. tétel, 65-75. föl. 45. pont. Ugyanezen sérelmi lista, de pontos dátum nélküli fogalmazványa fennmaradt a Regnicolaris Levéltárban is: MNL OL N 54 1. cs., Diaeta anni 1751. Lad. T. Fase. EEE. No. 26. 391 A tiszai vármegyék sérelmi listájában is előfordul: MNL OL N 54. Lad. T. Fasc. EEE. ad 28. (9-33. föl.) „Postulata et Gravamina Inclytum Comitatuum Districtus Cis et Trans Tybiscanum” (20. pont). 392 MNL OL A 95 13. doboz, 10. tétel, 65-75. fol. 6. pont. 91
