Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az országgyűlés előzményei és előkészítése
A szakirodalomban gyakran felmerülő kérdés a követutasítások szigorúsága, illetve a követek beszámoltatásának problémája. A követutasításról a kortársak - az 1764-1765. évi országgyűlés szereplői - is úgy nyilatkoztak, hogy az nem köt, csak irányt mutat.230 A vármegyét uraló köznemesség politikai öntudatra ébredése is csak a század közepétől figyelhető meg. A szakirodalom szerint ezt jelzi, hogy 1741-től jelentek meg az egyre részletezőbb és a partikuláris sérelmek helyett egyre inkább az országos problémákat középpontba helyező követutasítások.23' A század elején, de még a század közepén is előfordul az a sablonformula, amely az egyes, az utasításban nem részletezett ügyekben való eljárásmódjára vonatkozik, nevezetesen, hogy „a követ urak ügyességére és bölcsességére” bízza a diétái ügyek elintézését.232 A század első felében a vármegyék legtöbbször csak arra hívták föl a követek figyelmét, hogy vegyék figyelembe a vármegye főispánjának, illetve az ország főurainak akaratát és ügyeljenek a rendi kiváltságokra. 1751-ben már több, egyébként vezető szerepet játszó törvényhatóság esetében előfordul, hogy a közgyűlés a többi vármegyei követtel való együttműködésre szólítja föl a követeket a rendi kiváltságok védelmét érintő ügyekben (például Baranya, Borsod, Győr, Nógrád, Somogy, Veszprém). Már konkrét együttműködést mutat, hogy 1751-ben a felső-magyarországi tiszai vármegyék egy része (Zemplén, Borsod, Szabolcs, Ung) az országgyűlés előtt követutasítását egymásnak elküldte, és körleveleikben politikai álláspontjuk egyeztetésére hívták föl egymás figyelmét. A jelenség azért is érdekes, mert 1751-ben hasonlót az ország más részein nem tapasztaltam, sőt, a vármegyék közötti (országgyűlésen kívüli) diéták előtti magasabb szintű egyeztetés is csak 1790-ben válik (újra) jellemzővé.233 A politikai öntudatosodás jeleit mutatja, hogy 1751-től előfordulnak azok a kitételek az instrukciókban, amelyek előírják a követek rendszeres beszámolási kötelezettségét a küldőik irányába, illetve kötelezővé teszik az utasításban nem említett ügyekre nézve a vármegye útmutatását vagy hozzájárulását. Borsod vármegye például utasította követeit, hogy az „ország státusát” érintő közügyeket a vármegye plénuma elé is terjessze be.234 Baranya vármegye instrukciója pedig 230 Horváth 1868.408. 231 Erről újabban egy forráskiadvány bevezetője: Kiss-Nagy-Kapitány 2015.16. 232 Idézet Borsod vármegye követutasításából: MNL BAZML IV.501.b. 51. d., Pol. Act. Mat. V. Fase. I., No. 287. Borsod vármegye követutasítása. Miskolc, 1751. február 15. 233 Itt egy korábbi, a Nyugat-Dunántúíon a 17. század második felétől megjelenő, de országos szinten is meglévő gyakorlat újjáéledéséről lehet beszélni: Dominkovits 2014.118. 234 MNL BAZML IV.501.b. 51. doboz. Fase. I., No. 287. Borsod vártmegye követutasítása. Miskolc, 1751. február 15.49. pont. 6 o
