Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Konklúzió

„így ez az országgyűlés, mely rendetlenül kezdődött, teljes zűrzavarban ért véget”.2119 A bene possessionati (főként a vármegyei követek képviseletében) lezajló

— Hornig Károly szavaival - „csendes forradalma” nemcsak a diétái üléstermek egyre gyakrabban rendbontásba torkolló hangulatára utalt. A diéta megváltoztatta a Habsburgok és a magyar rendek közti, 1741 óta tartó jó viszonyt, és egyúttal jelezte az erővonalak végleges eltolódását a rendiségen belül, amelynek során a rendiség vezető erejévé a vármegyei követek váltak. A főrendek szerepe immár a kormányzati előterjesztések támogatására szorítkozott, és a csoport tagjainak egyre kevesebbszer nyílt módja az alsótábla, illetve az uralkodó közti közvetítésre. A rendi politika napirendjének középpontjába a vallási kérdések helyére a financiális problémák (adókérdés és kereskedelmi sérelmek) kerültek, de ezeket az udvar és a rendek elvi-alkotmányos jelentőségűként értelmezték.2120 Az 1751. évi diéta kapcsán átmenetet látunk tehát, amikor az egyéni érdekeknek még meghatározó jelentősége van a politikában, de már az elvhűség értékrendje is egyre inkább érvényesült.2121 Ez a (szakirodalom által rendi alkotmányosságnak nevezett) politikai-társadalmi képlet maradt aztán jellemző a reformkorig a diéták működésében.2122

A politikai fogalmak átértelmezésében, a viták elvi-alkotmányos síkra terelődésében fontos szerepet játszott a kor neves francia filozófusának, Montesquieunek A törvények szelleméről című munkája. Talán nem véletlen, hogy amikor egy Caldwell nevű angol utazó 1751-ben ellátogatott a pozsonyi országgyűlésre, akkor már — három évvel könyve megjelenését követően - beszámolhatott a szerzőnek, Montesquieu-nek műve latin nyelvű fordításának magyarországi népszerűségéről.2123 A felvilágosodás eszméi hazai talajra hullva új, sajátos jelentést kaptak a franciától eltérő politikai és társadalmi valóságban. Montesqueiu és könyve- Eckhart Sándor szavaival - „biblikus tekintéllyé” lett a rendi Magyarországon.

2119 Pl. OK 700.467. Acta seu diarium. 454. p.; OK 700.470. Diarium diaetae. 146. p.; Szíjártó 2006. 245.

2120 Eredményeim a már meglévő kutatás megállapításaival is összecsengenek. A rendi alkotmányosság tendenciájának jegyében tehát a század második felében az egyes politikai kérdéseket (a korábbi érdekelvü megközelítés helyett) egyre inkább elvi-alkotmányos jelentőségűként kezdték felfogni, ami növelte a diétái tárgyalások konfliktusos jellegét. Erre: Szíjártó 2017. 453-454.; Szíjártó 2019b. 28.

2121 Ennek egyik jele, hogy a viták az adóemelés mértékén túl (rejtett módon) a rendi kiváltságokról és ezek értelmezéséről, újraértelmezéséről szóltak. (Mindez fokozottan érvényes a szabad királyi városok vagy az indigenátusok körüli vitákra). Egy másik fontos indikátora a pasquillus-irodalom kritikai hangjának és keletkezett versek számának látványos emelkedése (főleg igaz ez az 1751. és 1764-1765. évi diétára).

2122 Szíjártó 2017.439., 451-452.

2123 Eckhardt 2001. 23.

4 '5