Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Konklúzió

szabályozása, illetve csatornaépítések ügyében vagy az armalisták taksa alóli mentességének kérdésében). Két kisebb fejezet foglalkozott a dunántúli, kormányzatot támogató megyékkel. Baranyában az országos politikai kérdések iránti nagyobb fogékonyság, illetve közéleti érdeklődés növekedése mellett továbbra is erősnek mutatkoztak a helyi nagybirtok, különösen a káptalan hatalmi céljai a követküldésben. A baranyai rendek diétái érdekérvényesítésében sokkal nagyobb szerepet játszott az új főispán (Klimo György volt kancelláriai tanácsos) kapcsolatrendszere, mint követeik rábeszélő ereje vagy szónoklatai. A naplókban tapasztalt „némaságuk” mögött ez is állhat. (Hasonló főpapi-főispáni érdekérvényesítési stratégiára bukkanhatunk például Esztergom esetében). Vas megye követküldését a főispáni jelenlét erőteljesebben meghatározta: Batthyány Lajos nádor „mintahivatalnokként” igyekezett beleszólni megyéje diétái ügyeibe. A vasi követek ingatagsága, politikai bizonytalansága részben ebből, részben az urukhoz fűződő függő viszonyukból fakadhatott. A kortársak értelmezésében a főispán nemcsak a királyi hatalom helyi szószólója volt, hanem a vármegye érdekeinek képviselője is a felsőbb fórumok előtt, Pozsonyban és Bécsben, vagyis egyfajta közvetítő a kormányzat és a rendi autonómia alapegysége, a vármegye között.2115 Ugyanezt a kettős szerepkört láthatjuk a főispánok országgyűlési szereplése kapcsán is.

A diéta többi komponensének (felsőtábla, távollévők, káptalani követek) rendi politikai közvéleményben elfoglalt helyét és viszonyát a vármegyei követek csoportjához leginkább a pasquillus-irodalmon, a kor „görbe tükrén” keresztül tanulmányozhatjuk. A gúnyversekben felhalmozott vélt vagy megalapozott vádak alapján konstruálódott meg a pars saniorrk váló vármegyei követek ellenségképe, így a versek számukra identitásképző fontosságúakká váltak.2116 Segítettek az erkölcsi-elvi alapú politikai korlátok kijelölésében, és ezáltal a kormányzat és ellenzék közti frontvonalak század közepi megmerevedésében is szerepet játszottak. Az 1728—1729. évi diéta során még gyakran ünnepelt főrendek megítélése a diétái gúnyversirodalomban a politikai mellett egyre inkább műveltségi-erkölcsi alapú korholó hangú kritikává vált. (Noha láttunk példát a főnemesek hagyományos közvetítő funkciójának továbbélésére, amikor néhányan kiállnak az alsótábla mellett egy mérsékeltebb összegű adóemelést javasolva.) A pasquillusokban felhalmozott vádakat később a publicisztika és a szakirodalom egy része is a Bécsben élő magyar főnemesség magyar társadalomtól

2115 Vajda 2008.116.; Vajda 2011. 25., 36-37.

2116 Ezt mutatja, hogy bizonyos versszövegeket diétáról diétára aktualizáltak, csak a politikai szereplők nevét cserélve ki ezekben. Használható analógiát jelent erre a közköltészet is.

412