Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Konklúzió
Konklúzió Az 1751. évi országgyűlés - ahogyan ez a korábbi történetírók műveiben megjelent — szakítópróbának tűnt a magyar rendek és Mária Terézia viszonyában. Az 1741 óta tartó biztos együttműködést ekkor váltotta fel a kölcsönös bizalmatlanság korszaka. Míg a királynő számára az országgyűlés pénzügyi szempontból sikeres volt, mivel elnyerte legalább a kívánt adóösszeg nagy részét, addig politikailag inkább kudarcként értékelhető. Az augusztus végére felfokozott hangulatban (a szabad királyi városok és az indigenátusok becikkelyezése körüli nézeteltérések kapcsán) megkérdőjeleződött az uralkodó és a rendek közötti megosztott szuverenitás gyakorlata: az uralkodó a diéta sürgetésével felrúgta a tractatus diaetalis bevett rendszerét, amire a rendek újabb rendbontással válaszoltak. Ez a tapasztalat (és a sürgető reformok elmaradása) kiérlelte az kormányzat részéről az abszolutisztikus megoldási módokat, a rendek részéről pedig felvetette a diétái törvényhozó hatalom kisajátításának gondolatát. Ezek a jelentkező politikai törekvések azonban csak az 1764—1765. évi diétára élezték ki igazán az ellentéteket és a rendi részvétel nélküli kormányzásra is csak az újabb konfliktus után, 1765-öt követően került sor.2107 A két diéta közötti időszakban a rendi politikai elit és a bécsi kormányzat között anyagi és alkotmányos téren továbbra is meglévő, sőt tovább fokozódó ellentétet jól mutatja az 1762 decemberére Bécsbe összehívott „előkelők” gyűlésének sorsa. Az uralkodó a hétéves háború kellős közepén nem kívánt az országgyűléssel konfrontálódni, amiként 1751-ben, ám a pénzhiány miatt szüksége lett volna a Magyar Királyság anyagi támogatására. Ezért — szokatlan módon - csak az ország főméltóságait, a klérus, és a mágnások egy csoportját hívta meg és szólította fel egy tíz millió forint értékű kölcsönért való felelősségvállalásra. Ezt az osztrák örökös tartományokban bevett, de a Magyar Királyságban idegen pénzszerzési módszert nagy felzúdulás kísérte a jelenlévők részéről, de a hitelfelvételre a háború befejezése miatt végül már nem került sor.2108 Ugyanekkor 2107 A Magyarországgal kapcsolatos kormányzati politika irányváltása már 1761-től, Kaunitz államtanácsi vótumától érzékelhető. Kaunitz többek között azt javasolta, hogy Magyarországon a diéta nélkül kell kormányozni, nem szabad nyíltan felvetni a nemesi adómentesség felszámolásának ötletét, állami védelem alá kell venni a jobbágyságot, továbbá az uralkodónak az egyház szférájában érvényesítenie kell különleges főkegyúri jogait. Mindezek a politikai eszközök és célok 1765-től, József társuralkodói időszakától kezdve egyre inkább jellemzik majd a kormányzati politikát. Erre: H. Balázs 1987.68-70.; H. Balázs 2015. 344. 2108 Marczali 1891.164.; Szíjártó 2005.258.; Szíjártó 2019c. 166. 406
