Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen

hónappal később sem kaptak. Csak halogatással és meddő ígéretekkel nyugtatta meg őket mind a kamaraelnök, mind a személynök, illetve Csáky Antal szepesi kamarai adminisztrátor is. Ügyüket egyedül a kancellárnál sikerült előbbre vin­ni: itt június 29-én jártak, de ez csupán félsikert hozott. A Kancellária ellenezte a hitelezők szőlőskertekkel való kielégítését - ami a város terve volt -, továbbá a lőcsei jezsuiták bormérése ügyében a Helytartótanácsot vizsgálatra utasította. Végül nem volt hajlandó a katonai terhek alól mentesíteni Lőcsét, ahogy a város sérelmi listája kérte.2100 A diéta utolsó szakaszáról leveleik nem maradtak fenn, talán augusztus 11-et követően a követek hamarosan haza is utaztak még az országgyűlés befejezése előtt. Utolsó levelükben már arról írtak, hogy a diétái akták lemásoltatásáról gondoskodtak, és hazatérésük után átadják ezeket is a városi tanácsnak.2101 Végezetül elmondható, hogy a városi követek rendi politikai életben törté­nő pozícióvesztése összefüggésben állhat a vármegyei követek alsótáblai meg­erősödésével. A kormányzat velük szemben a városi követeket (is) megnyerve igyekezett szilárd diétái bázist kiépíteni. A hagyományos vármegyei követelések semlegesítése és ezek szőnyeg alá söprése a városok érdekében erre a kormány­zati „oszd meg és uralkodj” politikára utalnak. A városi követeket a birtokos nemességből származó vármegyei követek általában személyükben is lenézték a magyar jogtól eltérő városi joggyakorlatuk, rendi-etnikai alapú elkülönülé­sük, nem nemesi származásuk és a kormányzati adóemelést támogató maga­tartásuk miatt.2102 Ám ezeket a mentalitásbeli, illetve politikai különbségeket - ahogy a vizsgált debreceni és szegedi példák mutatják - egy-egy iskolázott nemes követi megbízásával át lehetett hidalni. A vizsgált városi követek közül többen - noha birtokos nemesi származásúak voltak — azonosultak az őket kül­dő városi tanácsok érdekeivel, lakhelyük, pozíciójuk révén kötődtek a szabad királyi városokhoz is: ez nyújtott számukra megélhetést, lakhelyet, társadal­mi kapcsolatépítési lehetőséget is. A nyugat-dunántúli városi elitben — főként Sopron és Kőszeg esetében - is ugyanezt a kettős kötődést és a rendi keretek 2100 Uo. 131/17. Pozsony, 1751. június 30. 2101 SA LE MML III. 131/27. Pozsony, 1751. augusztus 11. 2102 A megyei követeknek a városiakkal szembeni magatartására jó példa az 1728—1729. évi diétán meg­történt és az egyik budai diétái napló által megőrzött eset, amikor Roth János budai városi követ és szindikus büntetőjog szabályozásával kapcsolatos művét olvasták fel az egyik ülésen, és amikor kitűnt a tervezet megvalósíthatatlansága, a vármegyei követek harsány nevetésre fakadtak. Erre: BFL IV.1002.ff. 4. doboz. Az 1728-1729. évi országgyűlés naplója. 228. föl. 1728. szeptember 4. A re­formkori példák alapján a nemesség és a polgárság közti kölcsönös gúnyról írt Szőcs Sebestyén: Szőcs 1996. 42. A városi követekkel szemben az adóemelés támogatásának vádja az 1751-es diéta egyik pasquillusában is említésre került: OSzK Ktt. Quart. Lat. 2497. 8. föl. 4°4

Next

/
Oldalképek
Tartalom