Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A felsőtábla az 1751. évi országgyűlésen
A Révay Józsefről szóló vers tudósítása a főispánságra való aspirációjáról átvezet minket a felsőtáblán belüli ellentétek kérdésére. Megállapítható, hogy a mágnások között egyfajta pozícióharc dúlt, amely a királynő tisztségekben, címben és rangokban kifejeződő kegyeiért folyt. Megerősítik ezt a feltételezést Mária Terézia kabineti titkárának, Ignatz Koch bárónak Kaunitz párizsi követhez (a későbbi államkancellárhoz) a diéta lezárásakor, 1751. augusztus 27-én írt sorai. Koch báró a következőképpen jellemezte a felsőtáblát: „A felsőtábla eléggé különbözik az alsótól. Ezt megtöltik azok a siránkozások, amelyek bizonyos személyek ellen irányulnak. Az irigység és a frakciók osztják meg a mágnásokat, az előléptetések elégedetlenséget okoztak némelyek között, az ellenségesség a kancellár személyével szemben szinte általános.”1828 Fentebb láthattuk, a Nádasdy Lipót kancellár által vezetett Kancellária adóügyi javaslatai mekkora visszhangot váltottak ki a rendi társadalomban. Ha megnézzük a pasquillusirodalmat, akkor ugyancsak súlyos kritikával illették a kancellár személyét a királynőtől frissen elnyert komáromi örökös főispánsága miatt.1829 A mágnások közötti pozícióharcot emelte ki önéletírásában a diéta jellemzése kapcsán az ott országbírói ítélőmesterként szereplő Brunszvik Antal, utalva a megüresedett nádori méltóságért és a főispáni tisztségekért folytatott versengésre.1830 A magyar főnemesség bécsi udvari-politikai karrierjének egyik fontos pontját jelentette a kamarási (Kämmerer) és a titkos tanácsosi (Geheimer Rat) cím elnyerése. Mindkettő a bécsi udvari integráció fontos mérföldkövét jelezte az egyes főnemesi családok esetében.1831 Az előbbi titulus jelentőségét az adta, hogy viselője számára lehetővé tette a szabad belépést a bécsi udvarba.1832 Emellett a szolgálati rendtartás rövidebb (évente kéthetes) szolgálatot írt elő, amely biztosította viselője számára azt a lehetőséget, hogy kamarásként az uralkodó környezetébe és látókörébe kerülhessen.1833 A kamarásinál magasabb rangot biztosító titkos 1828 Schütter 1899.115. 1829 Az újonnan kinevezett komáromi főispánt dédapja, az 1671-ben kivégzett Nádasdy Ferenc országbíró sorsával, erőszakos halállal fenyegeti meg a pasquillista, mivel ő a vármegyének csak „siralmas aranyat sajtol”. A pasquillus: In supremum comitem comitatus Comaromiensis. Erre: MNL OL A 95. 20. köt. [számozatlan oldalak] 1830 OSzK Ktt. Duód. Lat. 110. II. köt 56. föl. 1831 Kökényesi 2016a. 298-299. 1832 A kamarások csoportja is két alcsoportra oszlott, címzetes és valóságos kamarásokra. Az utóbbiak tényleges udvari szolgálatra voltak kötelezve és egymást bizonyos időközönként váltva végezték munkájukat. A sok száz kamarás közül azonban sokan voltak, akik egész életükben nem teljesítettek tényleges kamarási szolgálatot. Tehát a kamarások csoportjának befolyásszerzési lehetőségei is változóak voltak. 1833 Scheutz 2015.163-164. 355
