Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
az alispán alakja is mutatja ezt.1734 A birtokos (köz)nemesi réteg száma és aránya a megyében jelentéktelen volt: 1741-ben is csak 13 família tartozott ebbe a kategóriába.1735 A másik követ, megyefai Horváth Dániel táblabíró személye viszont mind anyagi, mind politikai téren beleillett a vármegyei követek diétái csoportjának átlagába. Horváth a vármegye korábbi, politikailag tapasztalt, jómódú középbirtokosainak vékony rétegéhez tartozó alispánja volt: korábban részt vett az 1737. évi concursuson és az 1741. évi országgyűlésen is.1736 Az 1741-ben lánya fiúsítását engedélyező királyi oklevél kiemelte Horváth Dániel érdemei között, hogy az 1737—39-es török háború alatt vármegyei tisztviselőként segítette a katonaság ellátását, tett a pestisjárvány leküzdése érdekében és az 1741. évi diéta alatt az „udvar terheinek támogatásá”-val is kitűnt.1737 1 7 3 8-ban kapta 40000 Ft értékben királyi adományként Bükkösd, Gorica, Gyűrűfű, Megyefa falvakat és az ezekhez tartozó pusztákat. 1748-ban ezen felül még Ibafát is Horváth Dániel neve alatt említik.1738 Két fiúsított lányát, Klárát és Katalint Baranyába újonnan beköltöző, feltörekvő bene possessionatus családok (Jeszenszky, Petrovszky) sarjai vezették oltárhoz.1739 A helyi érdekű problémák között a sérelmi listában első helyen az anyagi természetűek álltak, amelyek a különböző természeti csapások kapcsán jelentkeztek. A többi vármegye utasításaiban is megszokott panaszlista az utóbbi évek dögvészeiről, sáskajárásáról, a nagy árvizekről, máskor aszályokról, illetve a rá következő idők bő terméséről, és az ennek következtében beálló nyomott terményárakról mind arra szolgáltak, hogy a rendek adófizetésre való képtelenségüket bizonyítsák, és így alacsonyabb adóösszeget harcoljanak ki a vármegye számára. Meg is említik a sérelmi listájukban a Dráva és a Duna áradásait, amelyeket állítólag 1736-ban és legutóbb 1750-ban dögvész is követett. A vármegye rendjei ugyanakkor túlzásba is estek, amikor a nyomorult adófizető nép állapotát 1734 Az utasítás 18. pontja utal arra a megyében gyakori társadalmi jelenségre, hogy az uradalmak alkalmazottai többnyire a magyar jogot nem ismerő külföldiek voltak, ezért javasolta, hogy uradalmi tisztekké vagy servitorokká csak a hazai jogot ismerő magyarokat nevezzenek ki: MNL BAML IV. l.a. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1750-1753. 142-143. p. 1751. március 15. A Pécsett élő armalisták általában idegen származású, uradalmi alkalmazottak voltak, akik vármegyei tisztséget szereztek, de továbbra is szoros szálak fűzték őket a nagybirtokhoz. Rúzsás 1964. 28-29. 1735 Odor 1991.242. 1736 Angyal 1910. 80-87., különösen 82.; Andretzky 1909. 36. 1737 Rúzsás 1964. 30.; Odor 2010. 1738 Vargha 1982. 259. 1739 Horváth Klárátjeszenszkyjános szigetvári kapitány, Katalint Petrovszky Ferenc vette nőül. Odor 1992.67-68.; Odor 1986.149. 339
