Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
helyi exponensét jelentő főispánhoz, mint a Károlyiak és a Csákyak példája mutatta. A nyugati-északnyugati régió túlnépesedett vármegyéi azon szegény, de iskolázott és hivatalkereső köznemesség kibocsátó területét képezték, amely befolyásos főrangú patrónus nélkül aligha csinálhatott volna karriert a távoli kelet-magyarországi vármegyékben.1569 Egyfelől a régió speciális viszonyaiból adódóan az itteni mágnáscsaládok nem élhettek hosszú távon az ország kormányzati központjában lévő Pozsonyban vagy Bécsben, ezért ottani közvetítőik révén igyekeztek érdekeiket érvényesíteni vagy információkat szerezni az országos politika alakulásáról, miként azt Szuhányi Márton alakja is mutatja.1570 Másfelől a képzett emberfők hiánya miatt az északkelet-magyarországi főurak (sokszor egyben főispánok is) rá voltak utalva a gazdaságukban vagy az igazgatásuk alatt álló vármegyékben „hű szolgák” segítségére. Tiszta Pál és a Csákyak viszonya az utóbbi jelenséget példázza. Csáky Antalnak, mint a magyarországi, illetve a bécsi közélettől visszavonuló mágnásnak is szüksége volt a bürokratizálódó birtokstruktúrát átlátni és ellenőrizni képes, a vármegyei ügyeket is ura elvárásai szerint kézben tartó kliensre, akit (a patrónusa bizalmával is visszaélni kész) Tiszta Pál személyében talált meg. Tiszta pere Csáky Antal özvegyével csak a mágnáscsaláddal való viszony rövid távú elhidegülését hozta, ám az abaúji alispánnak a patrónus-kliens kapcsolatot a szendrői nagyúr halálát követően az új családfővel, Csáky Jánossal is sikerült megújítania, saját karrierje érdekében felhasználnia, bár már nem az elődjével megszokott bizalmas hangon. A hűség és a függőség kettőssége hosszú távon is meghatározta tehát a klientéla résztvevőinek cselekedeteit. Szuhányi Márton és a Károlyiak példája is mutatja, hogy a patrónus-kliensi kapcsolatok akkor sem tűntek el teljesen, amikor a kliens stabilizálta saját társadalmi-vagyoni helyzetét. Szuhányinak helytartótanácsosként, mint az állami bürokrácia tagjának nem feltétlenül kellett a kormányzati intenciókat támogatnia a diétán, továbbra is követhette patrónusa és vármegyéje érdekeit. A kettős-hármas kötődés helytartótanácsosként/kamarai tisztviselőként, illetve vármegyei tisztviselőként vagy főúri kliensként, még a 18. század első felében sem zárta ki azt, hogy vármegyéje követeként rendi érdekeket képviseljen a diétán.1571 A régió társadalmi problémáival és nagyszámú, illetve öntudatos nemesi közösségével egyfelől továbbra is gócpontja maradt a rendi mozgalmaknak. 1569 A dél-alföldi megyékbe irányuló nemesi migráció folyamatában hangsúlyos a hivatalkereső, a Felvidék nyugati és északi vármegyéiből származó nemesség jelenléte: Szabó 2008. 37—38.; Szilágyi 2011. 74-75. 1570 Analógiaként kell megemlítenem Vass Mihálynak, Haller Sámuel báró kliensének levelezését: Khavanova 2015.10-15. 1571 Nagy 2015. 80-81. 310
