Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
hosszú távon sikeresnek bizonyult: fiúörököse nem lévén, zempléni birtokait lányaira, Zsuzsannára és Annára örökítette. Az elmebeteggé nyilvánított Anna örökrészét Zsuzsanna és férje, zsadányi és törökszentmiklósi Almássy Mihály váltotta magához az asszony 1767-ben bekövetkezett halála után.* 1345 Okolicsányi János és családja birtokszerzési törekvései felismerhetően a vármegye területén elterülő, ám rosszul adminisztrált és területileg inkább szétaprózódott homonnai uradalom felé irányultak. A vármegye korabeli gazdaság- és társadalomtörténeti viszonyait kutató Barta János említi, hogy számos köznemesi család jutott zálogjogon, csere, vagy pereskedés révén az akkoriban nagyobbrészt Csáky és Van Dernath (másként Vandernath) grófi családok között megoszló homonnai uradalom valamely településéhez.1346 A kihalt gróf homonnai Drugeth család örökségén osztozkodó köznemesi családok között a 18. század közepén ott találjuk az Okolicsányiak nevét is.1347 Az országos politikába már az 1734. évi concursuson belekóstolt, amikor megyéje őt delegálta Pozsonyba követének.1348 Az 1741. évi diétán nemcsak a ceremoniális funkciót ellátó küldöttségekbe (az uralkodónő fogadására, és a felsőtáblát köszöntő alsótáblaiba) választották be,1349 hanem a sérelmek megszerkesztésére és a hitlevél kidolgozására kiküldött bizottságok tagjai közé is.1350 Ellenzéki Okolicsányi János által történő zálogba vétele ügyében: MNL BAZML SFL IV.2001.a Protocollum. 40. köt. 1751. év. 599-602. p. 1751. augusztus 19-i közgyűlés, és ugyanott: 41. köt. 1752. év., 421-423. p. Gróf Zichy Terézia (van Dernath Gotthárd gróf neje) számára kölcsönzött összegekről és a zálogba lekötött rokitói birtokról: ugyanott, 48. köt. 1757. év. 35-40. p. Későbbi birtokközpontját, a Forgách grófok tulajdonához tartozó, de elzálogosított Garanyt a Bégányi-örökösöktől váltotta vissza az eredeti földesurakkal való megállapodása alapján 1750-ben, majd 1752-ben vásárolta meg örökjogon: Szirmay 1902.6-7.; Karczag-Szabó 2018.1.415. A birtokszerzéseket szórványosan említi a Borovszky-féle megyemonográfia vonatkozó része: Vende 1905. 31., 136. 1345 Szluha 2000. 442-443. Az egyes települések: Nagytornya, Bodzásújlak, Upor, Velejte, Szacsúr, Garany. Ld. Barta 2015. 315., 326-327., 331., 333. Anna házassága gyermektelen maradt, betegsége miatt Bécsben egy apácakolostorban élt, vagyonát lánytestvére és veje kezelte. Az ebből fakadó családi konfliktusra: Karczag-Szabó 2018. I. 416. MNL BAZML SFL IV.2008.f 27. cs. Loc. 94., No. 607. Bécs, 1771. április 6. Királyi rendelet, benne Almássy Mihályné Okolicsányi Zsuzsanna kérvénye. 1346 Az itt birtokló köznemesi családokra: Barta 2009. 263-264., 271-272.; Takács 1997. 84—85. 1347 így kerülhetett a „megszorult állapotban” lévő Zichy Terézia grófnővel kötött szerződés értelmében Homonnarakitó is Okolicsányi János és leszármazottai kezére, de a Csáky család részéből Őrmező is az alispán unokaöccsének, ifjabb Jánosnak a kezébe: MNL BAZML SFL IV.2001.a Protocollum. 48. köt. 1757. év. 35-40. p.; Takács 1997.84. 1348 Kiküldéséről: MNL BAZML SFL IV.2001.a Protocollum No. 26. 1733-1734. év. 1734. március 2-i gyűlés jegyzőkönyve. 446-447. p. 1349 Szíjártó 2016.185. 1350 MNL BAZML SFL IV.2001.m 5. köt. Acta diaetalia. 13. p.; Kolinovics 1790.124. 27°
