Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Indigenák az 1751. évi országgyűlésen
táborba szállt. Gyermekei Magyarországon születtek, s ismerik a magyar nyelvet - adta elő kérelmében. (Két fia később a Magyar Kamaránál szolgált.) A bizottság nem volt biztos abban, hogy elegendőek-e Deschan érdemei, ezért az országgyűlés döntésére utalta az ügyet. A diéta végül elhalasztotta a kérvényről való döntést. Talán nem tévedek nagyot, amikor azt állítom, hogy a jövevény Deschan és indigena társainak az országos központi hivatalokban való ténykedése a magyar rendek számára sérelmes volt, konkurenciát jelentett a hivatalok betöltésénél, ahogy erre a korábbi törvénycikkek és egy országgyűlési naplóbejegyzés is utal.1105 Valószínűleg ezért nem került sor sem ekkor, sem a következő diétán a Deschan család magyar nemességének becikkelyezésére.1106 Lotaringiai Ferenc császár és magyar társuralkodó támogatásával került a becikkelyezendő indigenák közé a francia (lotaringiai) származású Franz Josef Toussaint (fl762).1107 A császár titkára, pénzügyi tanácsosa, magyarországi birtokainak kormányzója és a bécsi Kereskedelmi Főigazgatóság tanácsosa volt. 1747-ben szerzett indigenátusi diplomát.1108 Kérelme szerint 1732 óta állt az akkor helytartói minőségben Magyarországra kerülő Lotaringiai Ferenc herceg szolgálatában. Folyamodványában a „közjó” előmozdításában szerzett érdemeit sorolja föl, többek között az 1746-ben felállított Kereskedelmi Főigazgatóság tanácsosaként a hazai kereskedelem fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseit. „A kereskedelem a közügyek boldogulásának fundamentuma” - bizonygatta a magyar rendeknek. írásával egyúttal reflektál a rendek kereskedelemügyi sérelmeiben is megfogalmazott követeléseire.1109 Előadja a magyar mezőgazdasági termények kereskedelmének könnyítése érdekében kifejtett tevékenységét, a gyárak és manufaktúrák hazai alapításával kapcsolatos munkálkodását. Kiemeli az Anglia, Hollandia, Belgium és Oroszország felé történő borkivitel szállítási költségeinek 1105 PK Ktt. 118. D 32. Anni 1751. Diaetale Diarium et acta Diaetae. 79. A rendek tárgyalták Szlovacsek László sérelmét, akit — a törvénybe foglalt királyi ígéret ellenére, hogy tudniillik a kamarai hivatalokat arra érdemes magyaroknak adományozza — még a diéta alatt elbocsátottak kamarai harmincadosi állásából, és helyére egy külföldi (német származású) hivatalnok került. 1106 MNL OL N 73 l.cs. Lad. X. Fase. C. No. 16. 96—99. fol. Johann Anton Deschan kérvénye. Személyére: Fallenbüchl 1989. 71., 80.; Kempelen 1912. IV. 301. 1107 Balogh-Bárdos 1993. és Adám-Balogh 1977. 26-27. Toussaint taktikusan elhallgatja azt a tényt, hogy 1749 óta magyarországi földbirtokos is volt: Mária Teréziától ekkor nyerte el Komárom megyében a kisbéri uradalmat, amelyet 1757—1760-ig birtokolt. Sejthető, hogy a magyar rendek nyilván nem nézték jó szemmel az uralkodópár francia bizalmasának hazai birtokadományát, ezért érthető az erről való hallgatás, míg a közhasznú (a kereskedelem-fejlesztést) célzó tevékenység kiemelése a rendek megnyerését, az uralkodói politika népszerűsítését szolgálta. 1108 Magyar indigenátusára: MNL OL A 57 40. köt. 798—801. Birodalmi rangjára: Zedinger 2008. 222. Testvérével, Felix Ivóval együtt 1745-ben birodalmi báróságra (Reichsbaronat) emelte I. Ferenc. 1109 Nagy 2014. 222
