Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Indigenák az 1751. évi országgyűlésen
újfajta hivatástudat jelenik meg e tisztviselői kérvényekben.1102 Franz Josef von Windischgrätz gróf — noha családja 1655-ben már kapott magyar honosságot - 1736-ban nyert indigenátusi diplomájának törvénybe iktatását kérte, hivatkozott anyai ági ősének, Löwenburg János Jakabnak a hazai oktatásügy felvirágoztatásában szerzett érdemeire. A néhai Löwenburg báró - maga is honfiúsított család sarja - az Udvari Kamara tanácsosa, Békés vármegye főispánja volt, és 1717- ben Rózsahegyen (Liptó vármegye) alapítványt tett egy piarista gimnázium és kollégium megalapítására, az intézményre hagyva sztrecsényi váruradalmát (Trencsén megye).1103 Emellett Bécsben egy nemesi konvent számára 70000 forintos alapítványt tett.1104 A francia eredetű, de német birodalmi nemességgel is bíró Johann Anton Deschan (1686—1760) kamarai hivatalnok 1744-ben nyert magyar indigenátusának törvénybe iktatását kérte a diétától. Önéletrajzi jellegű kérvényében elmondja, hogy 46 éve szolgálja az „ausztriai házat”, 1711 óta működik Magyarországon, ahol először Sopron megyében a Rábaközben volt járványügyi biztos. Az 1716— 1718. évi török háború után a visszafoglalt Temesközben lett az Udvari Kamara alkalmazásában álló hivatalnok, mint a só-, és harmincadjövedelmeket, illetve a kamarai birtokok jövedelmét kezelő perceptor. 1726-ban kamarai inspektor (jószágigazgató) lett. Bánáti tevékenysége során állítólag számos falut telepített be, vasbányákat hozott létre, beindította a vidéken a vaskohászatot, felügyelte a katonai célú abaposztó gyártását. 1731-től a temesvári kamarai adminisztráció tanácsosa lett. Munkája során több alkalommal kiküldetésben járt azzal a céllal, hogy egyengesse a Trieszten keresztül Velence felé irányuló magyarországi rézkereskedelem útját. Az 1737-1739. évi török-osztrák háború alatt a katonaság ellátásában vállalt szerepet. 1741 után a Magyar Kamara tanácsosa és 1743-tól magyarországi sóügyi főigazgató lett, ahol a hivatali visszaélések meggátlására számos intézkedést tett. Igyekezett igazi magyar nemeshez méltóan viselkedni: az osztrák örökösödési háború idején 7000 forinttal támogatta a nemesi felkelést a nádor felhívására, s Pozsony megye bandériumában maga is személyesen 1102 A kamarai hivatalnokoknál jelentkező hivatástudatra: Fallenbüchl 1989. 33. A Mária Terézia-kori abszolutizmus 1740-es évektől kezdődő kibontakozásához kapcsolja azt a terminológiai változást, amelynek során a közjó pénzügyi-anyagi vonatkozású értelmezése terjedt el: Evans 2006. 18. 1103 MNL OL N 73 1. cs. Lad. X. Fase. C. No. 6. 30-31. föl. Franzjoseph von Windischgrätz gróf kérvénye. 1104 Az 1751. évi XXI. törvénycikkben valósult meg ez a rendi követelés. A főúr 1731. évi végrendeletének adományából megalakult Löwenburg-konviktus 1748-ban kapott működési engedélyt az uralkodótól, de csak 1751-ben nyitotta meg a kapuit (talán a magyar rendek nyomásának köszönhetően is), ám magyar ösztöndíjas diákokat csak 1755-től fogadott az intézmény. Az iskola történetére: Khavanova 2004. 265-270. 221
