Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Indigenák az 1751. évi országgyűlésen
lovagi családból származó Karl Joseph Wettstein nyugalmazott kapitány apja, Franz Leopold Wettstein, haditanácsi titkár (majd tanácsos) 1704-ben I. Lipóttól szerzett indigenátusi diplomáját kívánta (a taksa elengedése mellett) törvénybe iktattatni. Kérvényét 1751-ben a diéta elutasította. Megállapítható, hogy az elbírálásnál nem vettek Figyelembe — mai szóval élve — szociális szempontokat. A kérelmezőről kiderült, hogy 1734-ben — a lengyel örökösödési háború itáliai hadszínterén elszenvedett sérülése következtében — megnyomorodott és megvakult, és 1735 óta a Sopron megyei Höflányban élt. Maga 1715-től szolgált a Habsburg Monarchia hadseregében: az 1716-1718. évi török háború magyarországi és balkáni csataterein vitézkedett. 1734-ben Orsováról vezényelték át Palermóba, ahol súlyos sebesüléséig a város katonai parancsnokaként működött. Nem segítette kérése kedvező elbírását még rokoni kapcsolatainak említése sem. (Édesanyja 1720 és 1740 között komornaként szolgált a bécsi császári udvarban, nagybátyja a szarvkői uradalom prefektusa volt, fia Sopron városában élt, magyar nemeslányt vett feleségül, és „az ország valóságos nemes fiaként” vállalt részt a legutóbbi nemesi felkelések költségeiben.)1100 A cseh származású Anton Kasimir Hartig gróf (a Birodalmi Udvari Tanács volt tanácsosa, alelnöke, 1751-ben éppen az Oberste Justizstelle ülnöke) atyja, Johann Essaias Hartig cseh kancelláriai titkár és tanácsos 1700-ban kiadott, de azóta törvénybe nem iktattatott indigenátusi diplomáját kívánta becikkelyeztetni. A főúr mentségéül hozta föl, hogy apja, a megadományozott főúr 1715- ben kérte a becikkelyezést, de időközben elhunyt. Saját magát illetően megjegyezte, hogy többször kapott külföldi uralkodói udvarokba követi megbízást, ahol Magyarország érdekében (is) eljárt. A bizottság arra hivatkozva utasította el kérvényét, hogy a törvénynek nem tett eleget azzal, hogy 1700 óta sem apja, sem saját maga sem tette le a szükséges esküt. Emellett talán az sem lehetett elhanyagolható szempont, hogy az illető semmilyen komoly érdemet vagy indokot nem tudott felhozni kérelme támogatása mellett.1101 Sajátos színfoltot képviseltek a kérelmezők között azok, akik a tevékenységükből az országra háramló anyagi vagy kulturális hasznot hangsúlyozták. A megemlített személyek - szinte mind hivatalnokok és katonatisztek, akik saját maguk vagy felmenőik hivatali munkásságának gyümölcsét - iskolaalapításokat, a kereskedelem és az ipar fejlesztését, telepítői tevékenységüket emelték ki folyamodványukban. A merkantilista állami gazdaságpolitika tevékeny kiszolgálására és a közjó érdekében való tevékenykedésre való apellálás, mint 1100 Uo. No. 7. 32-42. föl. Karl Joseph Wettstein nyugalmazott kapitány kérvénye. 1101 OK 700.462. Acta diaetae. 212. p. 220
