Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az új szabad királyi városok becikkelyezésének ügye
A földesúr hozzájárulására is szükség volt. Az 1649. évi 45. te. biztosította a földesurakat arról, hogy minden olyan kiváltság, melyet a földesúr tudta és beleegyezése nélkül nyertek, érvénytelen.956 Nem volt mindegy, hogy ki az adott helység földesura. Míg a kamarai mezővárosok esetében, ahol az uralkodó volt a mezőváros földesura, a kiváltság megszerzése viszonylag könnyen ment (például Zombor, Újvidék esetében), addig a legnehezebb helyzetben az egyházi földesúrral rendelkező települések voltak, mivel az egyházi birtokok elidegenítésének feltétele az egyházjog alapján a nehezen megszerezhető pápai hozzájárulás volt. Klimo György pécsi püspöksége idején az 1770-es években ezért húzódott évekig a káptalan és a püspök kezén lévő Pécs szabad királyi várossá nyilvánítása. Végül ez csak 1780-ban következett be.957 Győr városa először 1715-ben hozta föl az országgyűlésen törekvését, de a földesúr hozzájárulásának hiányában nem talált az uralkodónál sem támogatást.958 Törekvései nyomatékosítására nagyjából 1730-tól sorozatosan tagadta meg a földesúr felé szolgáltatásait. (Ezek teljesítésére, a győri káptalan követelésére hozták meg az 1741. évi 35. törvénycikket.)959 A megváltási összeg felajánlása is elengedhetetlen volt a szabad királyi városi rang megszerzéséhez. A Mária Terézia várospolitikájával foglalkozó Kállay István mutatta ki, hogy az uralkodó elsősorban nem politikai, hanem pénzügyi megfontolásból kezdeményezte a szabad királyi városok számának növelését. Az osztrák örökösödési háború során a bécsi udvar nehéz anyagi helyzetbe került, súlyosan eladósodott. Nem a rendi struktúra felborítása vagy a rendek sakkban tartása volt a fő célja tehát, hanem az, hogy növelje az országgyűlési hozzájárulás nélküli is befolyó jövedelmeit (például a megváltási összegek, a városokra kivetett kényszerkölcsönök, a census regius felújítása révén).960 A megváltás rövid távon a városok eladósodásához vezetett, ám hosszú távon a kiváltsággal megszerzett királyi kisebb haszonvételek (malom-, mészárszéktartási, bormérési, sörfőzési és téglaégetési jogok, helyi vámok, révdíj stb.) általában jó befektetésnek bizonyultak.961 Az 1740-es évek városkiváltságolási hulláma 1743- ben Győr privilégiumainak kiadásával kezdődött, majd ezt követte 1745-ben Komárom, 1747-ben Újvidék és Zombor kiváltságlevelének kiadása. Győr 1743- ban 17 000 Ft-ot fizetett volt földesurának a megváltásért, de az ennek eléréséért 956 Uo. 43. 957 A város kiváltságait az országgyűlés sohasem foglalta törvénybe, noha de facto Pécs 1780 után zavartalanul már élhetett is a szabad királyi kiváltságokkal: Csizmadia 1982. 31-33. 958 Lovas-Csizmadia 1940. 959 A győri káptalan 1742. évi emlékiratát közli: Lovas-Csizmadia 1940.113-115. 960 Kállay 1963.1071.; Kállay 1965.97-100. 961 A kiváltságok városoknak átadott királyi kisebb haszonvételekről: Csizmadia 1941. 286. 192
