Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az új szabad királyi városok becikkelyezésének ügye
Az új szabad királyi városok becikkelyezésének ügye „A királyi jószágok könnyen hajtanak térdet” — jellemezte a szabad királyi városok diétái politikai magatartását az egyik, az 1751. évi országgyűlésen lezajlott vita során Zemplén vármegye ellenzéki követe, Okolicsányi János.943 Az idézet meglátásom szerint tömören jellemzi azt a képet, amely a kor köznemesi politikusainak a fejében rögzült a városok politikai hovatartozásáról. Az utókorra is ez a kép öröklődött tovább, joggal. A szabad királyi városok 18. századi országgyűlési szereplésével kapcsolatban általában a városok politikai súlytalanságát és egyértelmű kormánypártiságát szokta hangsúlyozni a szakirodalom. A városok tisztújításait, gazdálkodását és közéleti lojalitását a Magyar Kamara által kiküldött királyi biztosok felügyelték, a követeket nem a polgárság, hanem a szűk körű tanács küldte ki.944 A városok rendi politikában való szerepvesztését jelzi, hogy míg korábban minden város egy-egy vokssal bírt, addig a reformkorra (1825—1827-től) a városok szavazatainak száma összesen egyre zsugorodott.945 Összehasonlításképpen megjegyzendő, hogy a német birodalmi gyűlésen a városok külön kúriában tömörültek, és kúriájuknak egy szavazata volt, ám a valóságban politikai jelentőségük - a magyarországi társaikéhoz hasonlóan — csekély volt.946 A kora újkor végére az osztrák örökös tartományok városainak politikai szerepe úgyszintén visszaesett: Csehországban például csak Prága város követei vehettek részt a tartományi rendi gyűlésen. Az egész térségben a legtöbb város csak a tartományi határozatok felolvasásakor lehetett jelen.947 Általános jelenségként a szakirodalom megállapította, hogy a városi követek csoportjának a rendi politikai életben való szerepvesztése összefüggésben állt a városi önkormányzatiság állami közigazgatásba való betagolásával, bürokratizálódásával.948 943 MNL OL N 114 13. köt. 1751. július 10. 944 Minderről a szakirodalom Horváth Mihály óta közhelyszerű állításokat hangoztat: Horváth 1873. 306-307. és Szíjártó 2005.168. 945 Szőcs 1996. 26. Ezt nevezték német minta alapján az úgynevezett votum curiatum-rendszernek: Szíjártó 2005.314—316. 946 A német Reichstagban a városok sokáig csak tanácskozási joggal rendelkeztek, 1648-ban nyertek döntési szavazatot (votum decisivum), ám a gyakorlatban az első két kollégium egyetértését tartották fontosnak a döntéshozatalkor, és a békében szereplő jog mibenlétéről a városok a másik két rend tagjaival a birodalom megszűnéséig vitatkoztak. A városokról; Vajnági 2009. 181. és H. Németh 2013.146-147. Legújabban a német történetírásból: Krischer 2008.135—148. különösen 136—138. 947 Mat’a 2006. 369-370. 948 H. Németh 2007a. 57-58. Egyedüli kivétel Hollandia, ahol a gazdaságilag megerősödött városok váltak a tartományi gyűlések hangadóivá. 189
