Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Az új szabad királyi városok becikkelyezésének ügye

A Magyar Királyságban - hasonlóképpen, mint Nyugat-Európa többi államában és az osztrák örökös tartományokban — fáziskéséssel, de lezajlott a városok bürokratizációja, vagyis önkormányzatiságuk szigorú állami ellenőrzés alá vétele. A folyamat a 17. század utolsó harmadában vette kezdetét, de több fázisban folytatódott tovább a 18. században.949 Mindezek ismeretében érthető, hogy a vármegyét irányító nemesség és az országgyűlésen a vármegyei követek bizalmatlanul tekintettek a városok képviselőire, mert a központi kormányzat előőrseit látták bennük. A magyarországi városokkal kapcsolatban általános volt a vélekedés, hogy a szabad királyi városok számának növelésével és ezáltal alsótáblai szavazataik emelésével az uralkodó saját politikai akaratát próbálta a vármegyei követek által vezetett rendi ellenzékkel szemben keresztülvinni és őket számbeli kisebbségbe hozni.950 A rendek-kormányzat közti ellentétet hangsúlyozó narratíva mellett a városi követek rendiségen belüli erőviszonyaival is foglalkozik a kutatás. Újabban Szíjártó István a 18. századi diéta intézménytörténetét tárgyaló vizsgálatai mutattak rá arra, hogy a szavazatokat a 18. század közepére már egyértelműen súlyozták, nem fejenként számolták, ahogy korábban. A korabeli döntéshozatalt inkább az egyéni felszólalásokban testet öltő véleménynyilvánítás jellemezte, mint a mai értelemben vett voksolások. Ezen konstellációban a józanabb és tekintélyesebb rész (sanior et potior pars), a vármegyei követek csoportjának véleménye volt a domináns az alsótáblai döntéshozatalban, nem a politikailag is gyengébb pozíciójú városoké.951

Ebben a fejezetben kísérletet teszek az 1751. évi országgyűlés kapcsán az újonnan szabad királyi városi privilégiumot nyert városok (Győr, Rév-Komárom, Zombor, Újvidék) kiváltságának becikkelyezése körül az 1751. évi országgyűlésen kirobbant vita bemutatására. A szűkebb értelemben vett diaetalis tárgyalások elemzésén túl a témát egyfelől a korabeli kormányzati várospolitika motivációi tükrében, másfelől esettanulmány-szerűen az egyes városok konkrét társadalmi-gazdasági helyzetének és az érdekeltek feltételezett politikai céljainak összefüggésében vizsgálom. A szakirodalom és a levéltári források

949 A városi tisztviselők egyre nagyobb arányú szakszerűsödése is jellemzővé vált a korszakban, hiszen a hivatalt vállaló polgároknak korszakunkra egyre nehezebb lehetett eredeti foglalkozásukat űzve egy mind nagyobb lélekszámú, így mind nagyobb feladatokkal járó várost megfelelő módon igazgatni. A kereskedői-iparosi foglalkozásoktól lassan eltávolodó, formálódó városi bürokrácia egzisztenciálisan egyre inkább függött az államhatalomtól, amely felé immár hivatali lojalitással is tartozott. A jelenségre csak a válogatott szakirodalmi terméssel utalva: H. Németh 2007a. 57-58., 75.; H. Németh 2014. 257-259.; Bak 1980.; Kállay 1972.107.

950 A régi szakirodalomból ezt hangsúlyozza: Marczali 1898. 284. és Ember 1989.426. Az újabból erre a jelenségre utal: H. Németh 2002b. 131.

951 Szíjártó 2005. 318.

190