Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Bevezetés
Végül szólnom kell a forrásokról. A dolgozat nagyszámú kiadatlan kézirattári és levéltári forrásra épít.26 A forrásőrző helyek közül első helyen kell megemlítenem az Országgyűlési Könyvtár Magyar Parlamenti Gyűjteményét, ezen belül is Gyurikovits György pozsonyi táblabíró és városi követ gyűjteményét, mely az 1580—1790 közötti időszakból nagy mennyiségű kéziratos országgyűlési forrást (főleg naplókat és akták másolatait) őriz.27 Szemezgettem még az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának naplóiból, amelyeket az országgyűlés-történeti kutatás eddig ugyancsak elhanyagolt. A korabeli diéták levéltári forrásairól alapvető eligazítást ad Kosáry Domokos bibliográfiája, amelynek országos, megyei és városi levéltárakban őrzött forrásanyagokat feldolgozó kötetei haszonnal forgathatók e tárgykörben.28 A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának anyagára támaszkodtam még nagy súllyal az országgyűlési viták történetének végigkövetésénél. Az országgyűlés működésének dokumentumai a rendi levéltár (Archivum Regni), illetve a Magyar Kancelláriai Levéltár Diaetalia állagaiban találhatóak. Nemcsak a rendek és az uralkodó közti iratváltások dokumentumait (feliratok, leiratok, sérelmi listák stb.) néztem át, hanem a honfiúsítás és az adófelosztó bizottság jegyzőkönyveit, illetve kérvényeit is átolvastam. A legsűrítettebb és legnagyobb mennyiségű információt a diétái tárgyalásokról mégis az országgyűlési naplók nyújtják. Ezek nem a modern korban elterjedt módon, jegyzőkönyvszerű részletességgel tudósítanak az országgyűlési eseményekről, hanem általában ülésenkénti bontásban, főleg az alsótáblai tárgyalások kivonatait tartalmazzák. A felsőtáblai tárgyalásokról sajnos jóval kevesebb információval rendelkezünk: ezekre néhány utalás erejéig térnek ki az írott források. Kivételes forrás Padányi Biró Márton veszprémi püspök naplója, akinek a feljegyzései között az itteni történésekre is találunk utalásokat, bár naplója nem kifejezetten diétái napló.29 A naplók szerkesztői általában megelégedtek a többségi vagy kisebbségi álláspontok sommás feltüntetésével, számos alkalommal csak az egyes követi csoportokra utaltak jelzésszerűen (dunántúli és Dunán inneni, tiszántúli és Tiszán inneni vármegyék, távollévők, káptalani követek stb.). Ritkaságszámba mennek azok a naplók, amelyek a felszólalásokat is név szerint rögzítik. Ezeket a többi naplónál jóval intenzívebben próbáltam 26 Az egyes forrástípusok kritikai számbavételét — tágabb, historiográfiai kontextusban tárgyalva - már megtette Szíjártó István, aki a 18. századi diétái naplók kapcsán tett értékes megállapításokat: Szíjártó 2006. 242-252. 27 Villám 2016.188. 28 Kosáry 2003. 87., 198-199., 201.; Kosáry 2008.; Kosáry-Kulcsár-Szakály 2015.43., 58-61. 29 A felsőtáblai naplók rendszeresen csak 1839—1840-től készülnek.
