Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Bevezetés
polgároknak a megyei birtokos nemességhez fűződő viszonyát boncolgatom. Lőcse város követeinek levelezésén keresztül pedig „alulnézetből” látjuk a városokat a diétán foglalkoztató problémákat. Munkám nem monografikus igényű, tehát nem törekedtem a diétái vitákon érintett összes részkérdés, vagy minden egyes részt vevő társadalmi-követi csoport elemzésére. A diétán meghatározó szerepet játszó Királyi Tábla személyzetével nem foglalkoztam: a csoport prozopográfiai elemzését Sebők Richárd készíti el doktori értekezésében. A távollévők követeiről sem akartam átfogó képet adni, esetükben Vámos András vonatkozó tanulmányainak erre a diétára tett megállapításait tartom mérvadónak.20 írásomban csak a csoport hangadóinak a diétái gúnyversekben megjelenő képén keresztül igyekeztem rámutatni a vármegyei követek által alkotott pars sanior ellenségképére, és ezen keresztül saját identitástudatuk elemeire.21 Az országgyűlés pasquillus-irodalmának átfogó elemzésére sem került sor a disszertációban, a felhasznált versek inkább az egyes politikai-társadalmi problémák illusztrálására szolgálnak. Ennek a feladatnak a megvalósítására - az országgyűlési pasquillus műfajának az összes 18. századi diéta termésére kiterjedő átfogó vizsgálata után - kerülhetne sor.22 A diétái közvélemény-formálásban, vagyis a pasquillusok „faragásában” leginkább érintett réteg az országgyűlési ifjúság volt, amelynek jelenlétével, szerepével sem foglalkozhattam.23 Hiányérzetet kelthet az olvasóban az is, hogy nem esik szó a műben a diétái ceremóniákról.24 Noha maga a szűkebben vett diéta eseménymenete nem kínál erre olyan jó forrásanyagot, mint az 1741. évi koronázó országgyűlés, de Mária Terézia pest-budai, illetve pozsonyi utazásának leírása alkalmas terepnek látszik a kultúrtörténeti jellegű vizsgálódásokra.25 20 Vámos 2011.; Vámos 2012.; Vámos 2014. 21 A forrásokban a pars sanior et potior pars, vagyis a diéta józanabb és tekintélyesebb részének kifejezés alatt a 18. század közepén többnyire a vármegyei követeket értették. A diétái döntéshozatali mechanizmusban a 18. század első felében lezajlott változás következményeként a főrendek elveszítették meghatározó szerepüket, átadva helyüket az alsótáblán ülő megyei követeknek. A döntéseket nem többségi szavazással hozták meg, hanem az egyes „józanabb és tekintélyesebb” követek, ill. csoportok véleménynyilvánítása alapján mérlegelték. A végeredmény megállapításában a levezető elnöknek, vagyis többnyire a személynöknek nagy volt a mozgásszabadsága. Erre: Szíjártó 2005. 310., 313. 22 Korábbi Írásaimban a vármegyei követek személyét vizsgáltam, és a versek eszmetörténeti mondanivalóját állítottam középpontba: Nagy 2013.63—79.; Nagy 2016c. 201—230. 23 Róluk Szíjártó István összefoglalójában lehet a legbővebben olvasni: Szíjártó 2005.118—123. 24 A 18. századi diétái ceremóniákkal átfogóan Hende Fanni foglalkozik doktori disszertációjában: Hende 2017. A kérdéskörről újabban megjelent tanulmánya: Hende 2016.185-199. 25 Mária Terézia 1751-es utazásának egyes részeiről különböző feldolgozások már napvilágot láttak: Sörös 1908.34-40.; Zoltán 1963.69-77.; Vajdai-Varga 2001. 5-6.
