Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)

Az adókérdés az 1751. évi diétán

a főrendeknek. Az ellenzék bizalmatlanságát mutatja a személynökkel és a fel­sőtáblával szemben Csuzy felvetése, hogy az alsótábla üzenetét foglalják írásba. Ez azonban a diétái szokásjoggal ellentétes volt, mivel a két tábla közti kapcso­lattartás általában a két tábla által választott küldöttségek útján, szóban történt. A személynök azt az ellenvetést tette a javaslattal szemben, hogy ezt a mágná­sok sértésnek vennék, ezért Csuzy indítványát levették a napirendről. Végül az üzenet tartalmában állapodtak meg: meghatározták, hogy ebben a hátralévő sérelmekről és a terület-visszacsatolások ügyéről tegyenek jelentést. Az erővi­szonyokat jelzi, hogy az üzenetvivő küldöttség tagjai közé a kormánypártot mar­kánsan támogató követek nem kerültek be a vármegyék részéről (tagok: Csuzy, Szathmáry Király, Vietoris, Maróthy).590 A főrendek válaszát küldöttség hozta. Szónoka, Barkóczy Ferenc hangsúlyozta, hogy az emelést katonai okokból nem szabad halogatni, mert míg Ausztriának számtalan tartománya veszett el az örö­kösödési háborúban, addig Magyarország jóléte azóta csak nőtt. Ezen felül, a ki­rályi család nap mint nap növekszik, takarékossága dacára az udvartartás ellá­tásának költségei is nőnek, és ezekhez a rendeknek is hozzá kell járulniuk.591 Rozgonyi János feltehetően a velencei követjelentések alapján ennek a napnak a kapcsán írja, hogy további érvek is elhangoztak, nevezetesen, hogy 34000 fő­nyi magyarországi katona szolgál az állandó hadseregben, ezért is indokolt, hogy az ország hozzájáruljon az eltartásukhoz.592 A főrendi küldöttség távozása után sem tudtak az alsótáblán a rendek meg­állapodni. Nagyjából három csoportra bomlottak. Többen (Török, Okolicsányi és a tiszai vármegyék) a fennmaradó sérelmek összegyűjtésére vegyes bizottsá­got akartak kiküldeni. A Dunán inneni és dunántúli vármegyék követeinek nagy része a személynök indítványát támogatta, vagyis azt a cselekvési tervet, hogy az adófizetés és az adóalap megkönnyítésének módját dolgozza ki egy diétái bi­zottság, és ezzel együtt egyúttal adót is ajánljanak meg.593 A harmadik csoport tagjai (így Csuzy, Darvas) az urbáriumok szabályozásának rendezését sürget­ték, de a személynök és Péchy ítélőmester beavatkozása miatt törekvésüket nem 590 OK 700.470. Diarium diaetae. 41. p. 591 OK 700.462. Acta diaetae. 49-50. p.; Rozgonyi 1944.23-24. Mária Teréziának 1751 tavaszán szüle­tett tizenkettedik gyermeke, Máriajozefa. Közülük 1751-ben kilenc élt és érte meg a nagyobbacska gyermekkort. A családra: Sára 2001. 388.; Etzlstorfer 2011.19-28. 592 Rozgonyi 1944. 24.; Bérenger-Kecskeméti 2008. 171. A számadat pontosságát igazolja vissza az újabb szakirodalom is. Zachar József adatai szerint háború esetén 33400 fős magyarországi lét­számmal számolt a bécsi udvar: Zachar 2004.195. 593 MNL BAZML SFL IV.2001.m. 6. köt. Diarium Diaetae anni 1751. pro Archivo Comitatus Zempleniensis. 47. p. '31

Next

/
Oldalképek
Tartalom