Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.7. Iparvédelem és divat -a Védegylet divatot teremt

vajon igaz magyarhoz illő-e?” - tette fel a költői kérdést, amelyben benne rejlett a - nemleges - válasz is.

Másrészt a bál rendezői a korban nemzetiként elterjedt ruhadarabokat nem fogadták el magyar nemzeti öltözetnek: „a mostani rövid atillát, pantallont, magas tetejű kalapot, túri süveget, s a hölgyeknél a főkötőt és vállakat (mely viselet, közben legyen mondva, Németország több vidékein a közrend közt nagyobb divatban van, mint nálunk) magyar nemzeti öltönynek egyáltalában el nem ismerhetjük.” - bár nem fejtették ki, hogy ők maguk mit tartottak nemzeti öltözetnek, talán arra gondoltak itt, hogy a korban készített atilla-dolmányok viszonylag új találmányok, a nemzetinek nevezett női öltözetek pedig valóban nyugat-európai eredetűek voltak. Vahot szerint azonban a szerzők nem eléggé tájékozottak a nemzeti öltözet történetében, a régi magyarok ugyanis rövid és hosszú dolmányt egyaránt viseltek, nadrágjuk pedig a mostanihoz hasonlóan bő volt. A túri süveg magyaros, a fejkötő és zsinóros váll németesítése pedig a szerzők minden állítását nevetségessé teszi — vagyis Vahot úgy látta, saját korának ruhadarabjai magyarosak, és megfelelnek az ősi nemzeti hagyományoknak.

Harmadrészt a bál szervezői a nemzeti öltözet kötelezővé tételével nem akarták növelni a családok költségeit és a haszontalan fényűzést.270 Vahot azonban éppen a köri bált tartotta fényűzésnek, haszontalan pazarlásnak - nyilvánvalóan azért, mert nem szolgálta a „nemzetiség” ügyét, ami számára a pénzköltést, fényűzést egyedüliként legitimálhatta volna.

Végül a szerzők szerint „nemzetiségünket, e gyönge fejlődő növényt ápolni kell inkább, nem pedig erőszakkal letépni, s vadkanként összegázolni”; Vahot szakadást akar, a „nem magyar születésű honi polgáraink iránt türelmetlen, a külön osztályok iránt gyűlölséggel viseltetik.”271 Vahot ezzel szemben úgy vélekedett, hogy a társasélet átalakulásának korszakában a Körnek mindent el kellett volna követnie, hogy a táncvigalom minden tekintetben nemzeties legyen, a meghívóra írt kérést pedig nem lehetett volna erőltetésnek értelmezni. Vahot a védegyleti bált említette pozitív és követendő példaként, ahol azok, akik rendszerint idegen nyelven társalogtak, nem is mertek megjelenni.

A harmadik divatlap, az Életképek is beszállt a vitába a nemzeti kör táncvigalmáról közölt beszámolójával, amely Vahot véleményét erősítette: „Nemzetiséget tánc, öltözék, de leginkább nyelv által tanúsíthatunk” - írta a tudósító, és megál270 A köri táncmulatság rendezői: Nyíltlevél a Pesti Divatlap szerkesztőjéhez. Honderű, 1845. február 6. 105-107. p. 105. p.

271 A köri táncmulatság rendezői: Nyíltlevél a Pesti Divatlap szerkesztőjéhez. Honderű, 1845. február 6. 105-107. p. 105. p.

89