Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.7. Iparvédelem és divat -a Védegylet divatot teremt
lapította, hogy a bálban leginkább keringőt táncoltak, németül beszéltek, és csak kevesen voltak magyar szabású öltözetben.272 A következő báli szezonban, 1846 elején újra előkerült a kötelezőség kérdése. A Pesti Kör a magyar öltözetet, táncot és nyelvet a belépés feltételeként feltüntető táncvigalmi meghívója, valamint maga a magyar szellemű, túlnyomórészt hazai kelméből készült, magyar szabású öltözeteket felvonultató bál elismerést váltott ki Vahot Imréből, aki jogos és korszerű törekvésnek nevezte a „nemzeties egy- színűség” behozatalára tett kísérletet.273 Vas Andor, az Életképek szerzője is csatlakozott e véleményhez; szerinte a nemzetiség előmozdítására minden eszközt meg kell ragadni. Ugyanakkor a két szerző nem titkolta, hogy voltak ellenzői is a bálnak, ki a magyar ruha, ki pedig a magyar nyelv kötelezővé tétele ellen foglalt állást.274 A Honderű a Pesti Kör bálja kapcsán ismét más véleményen volt, és ez alkalommal újabb érvet sorakoztatott fel a magyar öltözet kötelezővé tétele ellen eddig ismételtek mellé: a magyar öltözet díszöltözet-funkcióját érezte veszélyeztetve a báli, vagyis — számára — hétköznapi használat által. Szerinte egy olyan kis magánteremben, kevés költséggel rendezett mulatság, mint a Pesti Kör bálja, nem méltó helyszín a nemzeti öltözet számára, amely „a magyarnak gálaruhája; ezt ölti fel [...] koronás királya táncünnepein, ezt nemzeti szabadságünnepein, ezt a külföldi udvaroknál, ezt nagyszerű diplomatikai ünnepélyeknél. Miért kelljen hát e nemzeti fényt, ez ünnepies keletiséget, e büszkélkedő sajátságot mindennapi csárdások és francnégyesek izzasztójává devalválni, minő fény, dics vagy értelmes nemzetiség fejlődjék ki abból, hogy egypár tucat sujtásos atillával több ványolódjék össze e telinél telibb táncgőzfördőkben? S ha ide magyarban öltözünk, hogy öltözködjünk aztán nemzeti ünnepeinken? koronázás, beigtatás [így!], tisztújítás - s több más valódi ünnepeken?”275 A cikk szerzője feltehetőleg a bárói családból származó Petrichevich Horváth Lázár, aki annak ellenére is díszöltözetnek, udvari és politikai eseményekre valónak érezte a magyar öltözetet, hogy a reformkorban létrejöttek (ha széles körben nem terjedtek is el) annak egyszerűsített, „saloni”, éppen bálokra és hétköznapokra szánt változatai is. írásával a „frakkosok” pártjának adott újabb, de elszigetelt, máshol nem hangoztatott érvet, ami számunkra azért érdekes, mivel a modern nemzet kialakulásának korszaká272 Életképek, 1845. február 21. 162-163. p. 162. p. 273 Vahot Imre: Nemzeti táncvigalom a pesti körben. Pesti Divatlap, 1846. február 5. 137-139. p. 138. p. 274 Vas Andor: Budapesti séták. Életképek, 1846. február 21. 257-260. p. 258. p. 275 Honderű, 1846. február 10. 115-116. p. 90
