Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.3. "A magyar mindenben csinosbulásra indult"

volna látható Pesten, de úgy gondolom, hogy a jelenséget divatnak a szó általánosan bevett jelentésében (széles körben elterjedt) nem lehet nevezni.

2.3 „A magyar mindenben csinosbulásra indult”'04

A címben szereplő idézet Móth Endre már említett értekezéséből származik. A szerző által felvetett egyik kérdés: hogyan léphetnénk Európa „csinosabb nemzetei” sorába?104 105

A reformkori Magyarországon a nemzet került a gondolkodás középpontjába. A középkori rendi nemzetfogalom kibővülése nem csupán jogi és politikai kérdés volt, hiszen a nemzetek szellemi, kulturális közösséget is alkotnak. Ahogyan az Életképek szerzője a divatlapok jelentősége kapcsán írta: „politikai vitákkal korán sincs még minden megtéve nemzetiségünk emelésére s szilárdítására [...] e célra a társas-téreken is igen sok tenni való van.”106 Egy másik szerző, Szelestey László még konkrétabban fogalmazott a Társadalmi összeforrásxó\ írott cikkében: a magyar nyelv hivatalossá vált ugyan, „de váljon összeforrott-e ezáltal csak egy hajszállal is jobban a magán életben a különbféle elemekből alakult néptömeg?”107 A divatlapok írásai a társasélet területén foglalkoztak két, a korszak politikai közbeszédét is meghatározó, egymással szorosan összefüggő kérdéskörrel, egyben célkitűzéssel, amelyet korabeli fogalmakkal „nemzetiség”-ként és „érdekegyesí- tés”-ként írhatunk le. Mindkét törekvés célja voltaképpen ugyanaz: az egységes nemzet létrehozása. A „nemzetiség” jelszava a gyakorlatban a magyarosodást jelentette, a divatlapokban, a társasélet kontextusában ez elsősorban az idegennek tartott főváros megmagyarosítására vonatkozott. Az „érdekegyesítés” előfeltétele a különböző választóvonalak (rang, vagyon, vallás) mentén szétszabdalt társadalom egyesítése volt. Ez természetesen nem jelentett egyenlőséget, hanem azt, hogy ezek a csoportok nem zárkóznak el egymástól, megismerik és megértik egymást, és az azonos érdekek mentén szerveződnek nagyobb közösséggé. A di104 Móth 1833.47. p.

105 Móth 1833. 36. p. A „csinos” itt természetesen nem az öltözetre vonatkozik, és nem szó szerint értendő, hanem pallérozódás, vagyis művelődés értelemben.

106 Vas Andor: Divatkép és divatlap. Életképek, 1845. 10. sz. [293]—297. p.

107 Szelestey László: Társadalmi összeforrás. Életképek, 1846. február 28. 280-282. p. 281. p. Szelestey László (Urai-Ujfalu, 1821 - Budapest, 1875) az 1840-es években költészettel és politikával foglalkozott, népies verseket írt. Vas vármegyében a szabadelvű ellenzék egyik szónoka volt. Politikai, társadalmi, szépirodalmi írásai különböző lapokban jelentek meg.

47