Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.3. "A magyar mindenben csinosbulásra indult"
vatlapokban, társaséleti témáikhoz és olvasóközönségükhöz igazodva, mindez csak a közelebbről nem meghatározott „műveltebb osztályokra” vonatkozott, a közrendűek ebben a kontextusban egyáltalán nem jelentek meg. A két kérdés a divatlapokban is gyakran együtt szerepelt. Burián Imre Pest és a magyarok című írása szerint a fővárosban sok az idegen elem, „Idegen nyelv! Idegen öltözet! Idegen szokás!” uralkodik benne, lakossága pedig nem egységes: „anyagi, szellemi ereje fel van darabolva; amennyi személy, annyi felé ágazó erő, érdek”.108 „Amagyar, történeti előjogaiból nem tud kibontakozni; de [...] ősi szokásaiból igen könnyen kibontakozik.” Burián megállapításában a megoldás is benne foglaltatik: az előjogokról le kell mondani, az ősi szokásokhoz pedig vissza kell térni. A. Pesti Divatlap pedig az 1848. évi báli szezon jellegét előrevetítő cikkében úgy jellemezte az eljövendő mulatságokat, mint amelyekben a „különböző osztályokat egybeforrasztó polgári egyenlőség” és nemzetiség érvényesülhet.109 A cél az volt, hogy az idegen elemek helyett - ami a pesti társasélet vonatkozásában elsősorban a német ajkú polgárság kultúráját, szokásait jelentette; a magyar nyelvű divatlapokban más magyarországi népekről alig esett szó, legfeljebb az úgynevezett népismertetésekben - a magyar elem kerüljön túlsúlyba, sőt, egyesek szerint legyen kizárólagos, akár az öltözködésben is. Szelestey László imént idézett írásában az arisztokrácia nyitását tartotta a nemzetté alakulás, a társadalmi összeolvadás első lépésének a társasélet területén, amely által megnyílik az út a nemzeti művelődés terjedése előtt.110 Az arisztokrácia „felejtse a castai ábrándokat s az amalgamisatio jótékony malasztja által ébressze öntudatra a polgári osztályt városainkban; mert ez a külelem legjobb tehetségű személyesítője hazánkban [...] Ezen az úton remélhető leginkább, hogy az érdek-egység a társas életbe is átvihető leend, s a most szétszaggatott tarka elemek egy hatalmas s szilárd egésszé alakulandnak”,111 és az idegen ajkú polgárok is a magyar ügyek, illetve a korszerű eszmék pártolóivá válnak. Ez a gondolat a társasági eseményekről tudósító beszámolóknak is visszatérő eleme lett, a szer108 Burián Imre: Pest és a magyarok. Pesti Divatlap, 1846. január 22. 73-76. p. 109 Pesti Divatlap, 1848. január 1.28. p. 110 Cikkére Karacs Teréz írt választ, amelyben az arisztokrácia helyett a sajtót tartotta a „közép- osztály” művelése eszközének, amelyben nem az utánzásnak, hanem a meggyőződésnek kell meghatározónak lennie: Karacs Teréz: Még egy hang a társadalmi összeforrásról. Életképek, 1846. március 21. [347]—356. p. Szelestey viszontválaszában a korábban elhangzottakat ismételte: Ismét egy hang a társadalmi összeforrásról. Válaszul Karacs Teréznek. Életképek, 1846. április 11. [449]—452. p., április 18. [481H183. p. 111 Szelestey László: Társadalmi összeforrás. Életképek, 1846. február 28. 280-282. p. 281. p. 48
