Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.5. Átöltözések
szövegek összehasonlítása a nemzetfogalom változását, átalakulását, a népi kultúrának a nemzettudatba való lassú beépülését mutatja.818 Ez a nemzeti öltözet esetében nem feltétlenül a valódi paraszti ruhadarabok átvételét jelentette, ezek közül csak néhánnyal (pl. cifraszür, fokos) találkozunk az emlékiratokban; azonban az, hogy az emlékezők népinek tartják az 1860-as években divatos magyar öltözet darabjait, kifejezi a „néppel” való közösségvállalás igényét és szándékát. A leírások azonban arról is tanúskodnak, hogy - főként a néhány évtized távlatából visszatekintők némi iróniával emlékeztek a reformkori, illetve 1860-as évekbeli öltözetek jelmezszerüségére. Már említettem a „betyáros pose-ban, búsuló szegény-legényként” fényképezkedő fiatalokat - Berzeviczy szóhasználatával is érezteti, hogy itt nem átélt átöltözésről van szó, hanem pózról, egy szerep felöltéséről. Jókai Petőfi egyik - egyébként más emlékiratokban is felidézett - öltözetét „Peleskei Nótárius-jelmez”-nek nevezte, Podmaniczky cifraszűrre vonatkozó megjegyzését már korábban említettem.819 Fest Imre emlékiratában az 1867. évi koronázási bandériumok ruházatának leírásán kívül nem foglalkozott saját és ismerősei külső megjelenésével, és bár hazafiságához nem fér kétség, úgy tűnik, annak külsőségekben való megnyilvánulásával nem teljesen azonosul: a pesti koronázási ünnepség kapcsán arról elmélkedik, hogy „a XIX. században nincs még egy ország Európában, amelyik ilyen pompás színjátékot tudna rendezni.”820 6.5 Átöltözések Az átöltözések vizsgálatával a szokások vagy éppen a divat és általában az öltözködés társadalmi kényszer jellegét figyelhetjük meg, amely alól a nemzeti ruhamozgalom sem volt kivétel. Az átöltözést, a német (vagy más idegen) ruha magyarra, esetleg a magyar ruha németre való cserélését akár egy nap alatt is többször lehet ismételni: az egyén, a társadalom részeként, folyamatosan alkalmazkodni igyekezett a szokásokhoz, az alkalomhoz, azokhoz a személyekhez, akikkel találkozni szándékozott - nem akart kilógni a sorból. A reformkori vármegyei életben, az országgyűléseken és általában a politikai és társadalmi eseményeken résztvevők öltözködéssel kapcsolatos legmegha818 A népi kultúrának a nemzeti kultúrába való beépüléséről lásd például Sinkó 1989. 819 Gvadányi nótáriusa hosszasan kritizálta a Pesten látott divatos öltözeteket, és dicsérte a magyar öltözetet. Alakját a Napkelet is felidézte, amikor fiktív leveleket közölt a „feltámadt peleskei nótárius” tollából. 820 Fest 1999. 112. p. Fest Imre (Szepesváralja, 1817 - Budapest, 1883) politikus, közgazdász. 253
