Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.5. Átöltözések

tározóbb élménye szemmel láthatóan a folyamatos átöltözés. Magánemberként, a mindennapokban - néhány régimódi, a hagyományokhoz ragaszkodó urat leszámítva - általában az aktuális divat szerinti öltözetet viseltek, azonban amikor magyar nemesként, hivatalos személyként, vagy hivatalos eseményeken jelentek meg, a kiváltságos státus hangsúlyozására magyar ruhát öltöttek (mintegy jelmezbe öltöztek) - így a szerepváltásokat akár naponta többszöri mérlegelés és átöltözés is kísérhette. Az alkalmon és a szerepen kívül figyelembe kellett venni azt a társaságot is, akivel az illető idejét múlatta. „Reggel felöltöztem magyar ruhába, hogy Kussevicshez elmenjek; de a Gróf behivatván s egy instantiát adván a kezembe letisztálás végett, melyben Reviczkytől a követválasztásra 3 heti szabadságot kér, - az időt annak írásával eltöltvén, elkéstem, - így tehát ismét levetkeztem s a Gróf bureaujában Naményit felkerestem, a ki nagy szívességet mutatott erántam, ő azt mondotta, hogy a felesküvésre nem szükséges magyar ruhában mennem, épen ha a Consiláriusokat és a Cancelláriusokat is sorba kívánnám járni, a mit illő, hogy megtegyek...”821 - jegyezte fel Jászay Pál naplójába 1832 októberében, majd néhány nap múlva így folytatta a bécsi hivatali élmények megörökítését: „Reggel felöltöztem ugyan magyar ruhába, de meggondolván aztat, hogy amúgy a fiákerre sem kell költenem, ismét levetkeztem, s csak német ruhában mentem a Kussevich bureaujába...”822 A szövegből sajnos nem derül ki, miért is nem lehetett magyar ruhában gyalogolni: nagy feltűnést keltett volna a bécsi utcákon, vagy a sarkantyú akadályozta a sétát, félteni kellett a drága öltözetet, esetleg a magyar nemesi megjelenéshez nem illett a gyalog járás. Az átöltözés nem csak bécsi tartózkodása idején kísérte Jászay mindennapjait. Például Újhelyen a főispán bevonulása tiszteletére a városba érkezése után átvett magyar öltözetét este ismét lecserélte: „magyar ruhámat levetvén, együtt vacsoráltunk Telekivel Báró Vaynál”.823

Átöltözésre kényszeríthetett a magyar ruha - ritkán bevallott, főként a magyar öltözet divatba hozatalának mérsékeltebb hívei vagy ellenzői által emlegetett - kényelmetlensége vagy drágasága is. Jászay a főispáni beiktatás napján a délelőtti ceremónia és látogatások után ismerőseinél ebédelt, ahol — a naplóban már sokadszor - átöltözött: „oda német ruhát hozatván, s a magyart, melyben már majd meggyúltam - levetvén, ott ebédeltem”.824 Vahot Imre emlékiratának szereplője,

821 1832. október 19-i bejegyzés. Jászay 1897. 244-245. p. Jászay Pál (Abaújszántó, 1809-Aba- újszántó, 1859) történész.

822 1832. október 22-i bejegyzés. Jászay 1897. 245. p.

823 1830. augusztus 4-i bejegyzés. Jászay 1894. 462. p.

824 1830. augusztus 5-i bejegyzés. Jászay 1894.462M63. p.