Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.4. Úri vagy népi?

Arról, hogy az 1860-as évek ruhamozgalma divatjelenség volt-e vagy sem, már megoszlottak a vélemények. Viola a nemzeti öltözet általános viselését nem divatnak, hanem az önkifejezés és az ellenállás eszközének tekintette, így az európai öltözethez való visszatérést sem veszteségként ábrázolta: a magyar ruha viselésére, erre a látványos külsőségre csak addig volt szükség, amíg a nemzetiség veszélyben volt. Az egyes ruhadarabok leírásánál viszont maga is elismerte, hogy azok díszítése, szabása („bizarr ruha divat”) és ára is a divat hatására formálódott: „a divat ezt is méregdrágává tette” - írta a Budáról elnevezett téli felöltőről.806 A szerzők többsége azonban Violával ellentétben veszteségként élte meg az öltözködés nemzeties korszakának elmúltát. Váry Gellért a 60-as évekbeli nemzeti felbuzdulás elmúlása fölött kesergett: „De mint minden tüntetés, úgy a magyar ruházati tüntetés is csak szalmatűz volt, mely hamar kialudt” — és mindezt a divat hatalmának tulajdonította.807 Hasonlóan vélekedett Eötvös Károly is: „Divatos! Gonosz szó ez. Ez ölte meg a magyar ruhát. Ez és a fényűzés és a mi jó fajunknak oly sokszor emlegetett szalmalángja. Akkor azt hittük: örökké tart a magyar ruha és azt soha többé le nem tesszük.”808 Jókai frappáns megfogalmazása szerint a mozgalom „divatnak hosszú volt; nemzeti lelkesedésnek rövid!”809

6.4 Úri vagy népi?

Ahogy arról az előző fejezetekben már szó esett, a nemzeti öltözék két lehetséges forrása, a paraszti viselet, valamint a régmúlt korok öltözékei közül a reformkorban ez utóbbihoz nyúltak. Bár mindenki elismerte a köznép öltözékének ősi, hagyományt őrző jellegét, szépségét, és a népviseletek megismerése és leírása már a század első felében megkezdődött, fel sem merült a gondolat, hogy például arisztokraták bújjanak népviseletbe - leszámítva a jelmezbálokat és a korteskedés időszakait, később pedig a vidéki nyaralásokat.

Míg a divatsajtó a nemzeti öltözet divatját leginkább a történelmi, úri magyar viselet felújításaként értékelte (bár, ahogyan a sajtóról szóló fejezetben láttuk, az 1860-as években a népviseletből vett, pontosabban a népinek tartott elemek is fontos szerephez jutottak a nemzeti ruhatár kialakításában, illetve az erről folyó diskurzusban), az emlékírók, amennyiben írtak a nemzeti öltözet eredetéről is, inkább

806 Viola 1878. 25, 28-29. p.

807 Váry 1985.28. p.

808 Eötvös é. n. (Az írás 1880-ban keletkezett.)

809 Jókai 1893. 121. p.

250