Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.4. Úri vagy népi?

a „néptől” származtatták azt. Az úritól a népiig vezető (nem a valóságban, hanem inkább a diskurzusok szintjén megjelenő) út az emlékiratokban is nyomon követhető. A reformkori szerzők csak ritkán, különleges alkalmak (főleg korteskedés) alkalmából számoltak be népi ruhadarabok viseléséről - kivételt képez a védegyleti évek kékfestője, amelynek - elsősorban a bálozók körében történt - divattá válását Splény szerint „vegyes védegyleti és democratiai lendület okozta.”810 Podmaniczky megemlékezett az 1840-es években varratott szűréről, amelyhez hasonlót - állítása szerint - akkoriban sokan hordtak, valamint az 1847-ben „a bekövetkezendő események előérzetében” vásárolt cifraszűrről8" is, amelyet (és a frissen beszerzett többi népi, illetve népinek tartott ruhadarabot) az 1848. évi korteskedésről szóló beszámolójában már maga is jelmezként812 ábrázolt: „pitykés dolmányt és mellényt, rajthuslit, darutollas kalapot [...] szereztem be, nemrég vásárolt szűröm egészítvén ki azon jelmezt, amelytől azontúlra vagy három hétig megválnom nem lehetett többé.” Podmaniczky jelmeze elérte célját, a korteseket fogadó pestiek örültek a fiatal arisztokrata betyáros, gesztus értékű öltözetének: „Der liberale baron ist ganz a la Milfay (Sobri után a leghirhedtebb rabló) costumirt, bravo, der Kossuth soll leben!”813

Az 1850-es, 60-as évek fordulóján induló divatmozgalomra emlékezők azonban már szinte kizárólag népi eredetű, vagy általuk annak nevezett ruhadarabokat soroltak fel. Váry Gellért szerint 1860 után az is a tüntetés része volt, hogy az úri osztálybeliek is „a magyar nép ruháját vették magukra”.814 Jókai pedig úgy vélte,

810 Splény 1984.1. 535. p. Splény Béla (Pest, 1819-?, 1899) birtokos, bányamérnök, pénzügyminisztériumi tanácsos.

811 A rátéttel, hímzéssel díszített szűr 19. században kialakult elnevezése. A cifraszűr viselését annak drágasága miatt a 19. század során egyes megyék és települések korlátozták. Az 1850-es évektől nemzeti szimbólum jellege miatt tiltották. 1859-től a szabók városi, úri használatra is készítették, a divatképeken férfi és női változataival is találkozunk. Vö. Flórián 2001. 161— 165. p; Granasztói-Lacicner é.n.

812 A jelmez szót a korabeli nyelvben a mainál tágabb értelemben használták, egy korszakot, nemzetiséget, hivatalt, méltóságot jellemző öltözéket értettek rajta. A TESZ szerint a szó jelentése: jelképezőjelölő mez. Vö. Ballagi 1868. 1. 644. p. Lásd például Römer Flóris akadémiai székfoglalójának címét: A magyar jelmez. Römer 1989.

813 Podmaniczky 1887.1. kötet 324. p, II. kötet 188. p. A rajthűzli hosszú, szűk szárú, oldalt lapos rézgombos, a szár alján esetleg bőrrel borított kék posztónadrág. A 18. században a katonaság közvetítésével került Magyarországra, a pandúrok és csendbiztosok egyenruhája volt, először az alföldi mezővárosi mesterek és gazdák, majd járandóságként cselédek és béresek ruhatárában is megjelent. A német mondat fordítása: „A liberális báró egészen Milfay módjára öltözött, bravó, éljen Kossuth!”

814 Váry 1985. 27. p.

251