Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.3. Nemzeti szunnyadás, nemzeti ébredés

ifjúság — amelyhez a szerző is minden bizonnyal tartozott — 1859 októberében magára öltötte a magyar ruhát: „általános és egyedül salonképes divattá csakis az ifjúságnak ügyes fellépése tette.” Az első látványos demonstrációra 1859 novemberében került sor, amikor ifjú jogászok (harmincketten) „díszmagyarban, panyókás mentében, sastollas kucsmával, Magyarország címerével, sarkantyús csizmával elfoglalták, a színházat zsúfolásig megtöltő közönség riadó tapsai közt helyöket” a Nemzeti Színház erkélyén, amelyet Vezerle Zsigmond bérelt ki számukra.802

Krasznay Péter és társasága a pesti hírek („a Pesten tanyázó előkelő fiatalság magyar ruhába öltözött és folytonosan abba kezdett járni”) hallatára 1860 novemberében döntött a részvétel mellett: „...egy novemberi estére Nyíry Ferenc sógoromnál átrándultunk, a hol is szóba jött a magyar ruha viselete és még ott azonnal elhatároztuk, hogy másnap reggel bemegyünk Nyíregyházára és már akkor ott lakott Gábor testvéremnél találkozunk és azt is rá beszélvén, [...] egy egy öltözet magyar ruhát varratunk és attól kezdve sohasem öltünk magunkra mást, mint Magyar ruhát.”803

Mivel magyarázták az emlékezők a nemzeti divatmozgalom elsöprő sikerét? Viola szerint a demonstráció eszköze azért éppen a nemzeti viselet lett, mert - szabad sajtó és egyházak hiányában - nem volt más mód „bizonyítani, hogy mi magyarok vagyunk, és azok is akarunk maradni.”804 Gyermekeket különösen szívesen öltöztettek népi, vagy népi eredetűnek tartott ruhadarabokba, ezt ugyanis nemigen lehetett megtiltani. Búsbach Péter például egy hölgyről és fiáról számol be, akik 1860 körül gyakran sétáltak a Váci utcában, a kisfiú gatyában, sarkantyús csizmában, szűrben, árvalányhajas pörge kalapban. „Mindenki tudta, a rendőrség is tudta, látta, hogy ez kihívó tüntetés; de mit tegyen? Nem tudott hozzáférni. Hát utóvégre nem szabhatja elő egy anyának, hogy mily öltözetben járassa kis fiát! Nem szabhatja elő a polgároknak a ruhát, melyben egyedül legyen szabad az utcán megjelenni!”805 Szavaiból az derül ki, hogy a nemzeti öltözet viszonylag szabad, nehezen szabályozható, ugyanakkor mindenki számára könnyen érthető, közösséget formáló kommunikációs eszköz szerepét töltötte be a korszakban.

802 Viola 1878. 6,25-27. p.

803 Krasznay 1998. 181. p.

804 Viola 1878. 28. p.

805 Búsbach 1899. 18. p. Búsbach Péter (Gyönk, 1827 - Budapest, 1905) jogtudós, országgyűlési képviselő. A szabadságharcban honvédszázadosként vett részt, majd ügyvédként Budapesten telepedett le.

249