Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.3. Nemzeti szunnyadás, nemzeti ébredés

időszakába kanyarodó avult öltönyeit kellett” viselnie, és hosszú időn keresztül nem sikerült elkoptatnia azokat: „Oh de azok a régi posztók! Hamarabb kihalt az egész család, mint az ilyen posztó elkallott.” - sóhajtott föl a divatjamúlt viselet miatti szenvedéseire emlékezve. Az aktuális divat szerint készült öltözetek hiányában ugyanis a társasági életben sem tudott részt venni, legalábbis ezzel magyarázta emlékiratában, miért kényszerült arra, hogy rangon aluliak társaságát keresse: „Ez a borzasztó frakk társadalmilag is befolyásolt. Hogy nevetségessé ne legyek, kerülnöm kellett az uradalmi tisztség körét, s odáig kellett leszállnom, hol a kék spenclin vagy pőre ünnegen és gubán kívül minden öltöny nevetséges. Talán én voltam a világon első és utolsó, ki mindennap fekete frakkban, fehér mellény s nyakkendőben, egészen saloniasan hatoltam a cseléd- és parasztszobák titkaiba.”771 A más szerzők által nosztalgiával emlegetett múlt kényszerű felélesztése tehát nevetségessé tette Laukát — ezt a hatást erősíti az olvasóban az ábrázolás, az előadás ironikus-parodisztikus jellege is.

6.3 Nemzeti szunnyadás, nemzeti ébredés772

Az előző fejezetekből kiderült, hogy a reformkorban, illetve az 1850-es, 1860- as évek fordulóján a nemzeti öltözék ügye kiemelt témája volt a sajtónak és a politikai vitairodalomnak, így azzal az előfeltevéssel fogtam az emlékiratok olvasásához, hogy a magyar nemzeti öltözet e két 19. századi (bár nem egyforma hevességű) divathullámáról hasonló kép bontakozik majd ki belőlük.

Az 1848 előtti korszakról beszámoló, az ország különböző vidékein élő szerzők írásai alapján azonban leginkább a nyugati divatú öltözetek elterjedtségére lehet következtetni, legalábbis azokban a társadalmi csoportokban, amelyekben az emlékiratírók forogtak. „Az uralgó irány öltözetben, viseletben is bizonyos tekintetben németes volt. [...] A férfiak télen fekete ruhában, magastetejű kalappal s frakkban jelentek meg, nyáron fehér mellényben, fehér nadrágban és hasonlóképpen frakkban.”773 - írta például Móricz Pál. A szerzők gyakran úgy mutatták be a maguk vagy az őket körülvevő emberek ruházatát, hogy nem is lehet eldönteni, magyar vagy nyugati divat szerint készült öltözetekről van-e szó - annyi

771 Lauka é. n. 7. p. Spencli: derékig érő kiskabát. Ünneg: ing. Guba: nemezeit, vállgallér-jellegű, szabás nélkül készült kabátféle, felsőruha.

772 A „nemzeti elszunnyadás” kifejezést Eötvös Károly használta Magyar ruha, magyar pap c. írásában. Eötvös é. n. 33. p. (Az írás 1880-ban keletkezett.)

773 Móricz 1891. 50. p.

242