Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.3. Nemzeti szunnyadás, nemzeti ébredés
valószínű, hogyha a megörökített öltözet eltért volna a megszokottól, a feltűnőt könnyebben rögzítő emlékezet, a nem átlagost pedig érdekesnek, följegyzésre méltóbbnak ítélő emlékező bizonyára nem hagyta volna szó nélkül. Az emlékiratokat olvasva a reformkori öltözködésről nem alakul ki olyan egységes kép, mint az 1850-es, 60-as évek fordulóját felidéző szövegek esetében. Különösen érdekes, hogy a korszak nemzeti öltözéket propagáló vagy éppen - bizonyos vonatkozásaiban - ellenző divatlapjainak szerkesztői közül Frankenburg Adolf és Petrichevich Horváth Lázár, akik évtizedeken keresztül hetente számoltak be a pesti és külföldi divatról, sem szenteltek sok teret írásaikban az öltözködésnek és a nemzeti öltözet terén folytatott vitáiknak.774 A divatlap-szerkesztő Vahot Imre memoárjában is szívesen emlékezett meg az öltözködés reformkori megmagyarosításában betöltött központi szerepéről - például azt állította, hogy a Pesti Kör a Pesti Divatlap indítványára szervezte azokat a nemzeti szellemű bálokat, amelyeken az előkelő hölgyek is egyszerű, nemzeti szabású kék kartonruhában jelentek meg.775 Az emlékiratok, naplók szerzői a század első felében magyar öltözetről leginkább csak bálok vagy más hivatalos és társadalmi események alkalmával emlékeznek meg. A magyarosodást, a nemzeti szellem térhódítását a legtöbben a korszak, legfőképpen az 1840-es évek egyik pozitív változásaként értékelték, arról azonban, hogy a nemzeti öltözet valóban divattá vált volna, hallgatnak. Szűcs Sámuel naplójában ugyan a magyar öltözet divatba jöveteléről írt 1842-ben egy miskolci bál kapcsán, de állításának alátámasztására mindössze négy magyar dolmányban látott hölgy nevét sorolta föl, a férfiakról pedig azt jegyezte fel, hogy ezen a farsangon még nem hordták a (magyaros) báli zekét. A következő év farsangján pedig már csalódásáról számolt be: a magyar öltözetből mégsem lett divat.776 Az emlékiratok szerzői valójában csak a Védegylettel kapcsolatban emlékeztek meg valamiféle divatszerű jelenségről, máskülönben inkább csak egyes emberek öltözködéséről írtak, vagy például, mint Podmaniczky, az öltözékek ízléstelensége, de nem nemzetietlensége miatt illették kritikával a kor általános, nyugat-európai divatját.777 A soproni társaságban hazafiasságáról is ismert Slachta Etelka sem panaszkodott a soproniak hazafiatlan öltözködése miatt, sőt saját, sokszor felidézett ruhatárából sem említett magyar ruhadarabokat. Kivétel a különösen gyakran emlegetett spencer, amelyet egyik - nem magyar - hódoló774 Frankenburg 1868; Petrichevich 1941. 775 Vahot 1880. I. 133-134. p. 776 Szűcs 2003. 118, 141. p. Szűcs Sámuel (Miskolc, 1819 - Miskolc, 1889) ügyvéd. 777 Podmaniczky 1887.1. kötet 183-185. p. 243
