Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

5. Jámbor Endre és a Férfidivat-közlöny szabászati szaklapok az 1860-as években - 5.2. Férfidivat-közlöny

tapasztalatcsere fórumának szánta, szakmai közösséget akart létrehozni. Elsősorban a vidéki szabókra gondolt, mivel fontosnak tartotta, hogy ők is értesüljenek a fővárosi divat változásairól. A lap árát állítása szerint azért szabta alacsonyra, hogy a szegényebb mesterek is meg tudják vásárolni. Saját motivációját „hazafiúi kötelesség”-ként jelölte meg, és szaktársaitól is ezen az alapon várta, hogy legalább megrendeléssel támogassák az első szabászati szaklapot, esetleg saját szabásrajzaikkal, leírásaikkal gazdagítsák annak tartalmát. Jámbor Endre tehát azt szerette volna, ha minél több szabómester megismeri a nemzeti öltözet készítésének módját. Nem csupán az egyéni sikert, anyagi boldogulást tartotta fontosnak, a szakmai tudást nem félteni való titoknak, hanem olyan értéknek tekintette, amelyet minden szaktárs számára hozzáférhetővé kell tenni. A többi szabómesterben tehát nem vagy nem feltétlenül konkurenciát látott, fontosnak tartotta képzésüket, a szakma egészének emelését, azt, hogy a magyar mesterek megfelelően készítsék el a nemzeti öltözetet - erre szükség is volt, hiszen a magyar ruha általánossá válásával olyanok is foglalkoztak készítésével, akik korábban nem. A közlönyben megjelent cikkek egy része a hazai szabóipar fejlesztése, a szabók szakmai és üzleti ismereteinek gyarapítása köré csoportosul. Jámbor írt az iparosok elméleti képzésének, az iparosnak szánt gyermekek taníttatásának fontosságáról, szabóiskola beindítását tervezte („mely hazánkra nézve igen szükségessé vált, mi is elmondhatjuk aztán a nagy próféta szerint, nem voltak, de lesznek az országban jó szabók”),700 és saját műhelyébe hívta azokat a szabókat, akik nem igazodtak el a magyar nadrág szabásán, mondván, szívesen megmutatja.701 Lapját abból a szempontból is fontosnak tartotta, hogy segítségével a németül, franciául nem beszélő szabók is megszerezhetik a szükséges szakmai ismeretet. Jámbor egyébként a szabászati műnyelv megmagyarításában is szerepet vállalt, igyekezete látszik a lapjában közölt írások nyelvezetén és szóhasználatán is: a német műszavakat megpróbálta magyar kifejezésekkel helyettesíteni. Egy egészen másfajta szakmai mentalitás körvonalai bontakoznak tehát ki, mint a Kostyál-Klasszy-féle konkurenciaharcból - érdekes, hogy a vita után közel harminc évvel Kostyál Ádám is részt vett Jámbor újszerű vállalkozásában.

Jámbor írásai illeszkednek a nemzeti divat diskurzusába, a divatsajtóéhoz hasonló állításokat fogalmaznak meg a nemzeti öltözetről. Nyilvánvalóan maga is olvasta a divatlapokat, olykor pedig merített is belőlük, nem valószínű például,

700 Előfizetési felhívás. Férfidivat-közlöny, 1860. nyár [11.] p. A jól ismert jövendölés parafra- zeálására Széchenyi halála adott alkalmat: Jámbor nekrológot írt ezen alkalomból, amelyet éppen az előző oldalon közölt.

701 Szabásrajz magyarázat. Fétfidivat-közlöny, 1860. ősz 24-25. p. 24. p.

220