Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.9. A nemzeti öltözet szerepe
napi, hanem kizárólag az ünnepi öltözetről szólt) tehát a nemzeti divat két eltérő értelmezése csapott össze: az egyik szerint a magyar ruhára általános divatként addig volt szükség, amíg a politikai vélemény-nyilvánítás egyéb fórumai meg nem nyíltak a magyarok előtt, a másik viszont nem „politikai divatként”, hanem állandó szokásként tekintett rá. A nemzeti divat története tehát a témában megnyilatkozók egy részének értelmezésében szorosan összefonódott az ország politikai helyzetével, a birodalomhoz fűződő viszony változásaival. Lehetőséget biztosított a behelyettesítő, képes beszédre, amelynek segítségével a divatlapokban megjelenő írások a cenzúra ellenére és a lapok profiljának megfelelő köntösben ki tudták fejezni a nemzet sorsával, politikai helyzetével kapcsolatos gondolataikat, vagy legalábbis - az olvasókkal összekacsintva - utalni tudtak azokra. A nemzeti divattal foglalkozó szerzők részben a korábban már említett osztrák vádakkal szemben, részben pedig a nemzeti közösség hosszú távú érdekét is szem előtt tartva igyekeztek hangsúlyozni, hogy a nemzeti öltözet felelevenítését nem lehet demonstrációként értelmezni: szerintük a demonstrációt az adott pillanat idézi elő, a nemzeti divat pedig több, mint tüntetés. A honleányok „a magyar viselet felelevenítésével nem a múlékony tüntetésnek áldoztak, hanem az ős anyák példáját követve, még külsőleg is magyarok akartak lenni...”604 - vélte egyikük. Egy eredetileg a Kolozsvári Közlönyben megjelent, de a Divatcsarnokban is közölt cikk szerint a magyar divatot nem külső körülmények, politikai események keltették életre, hanem belső felismerésből fakadt: a „nemzet szívében és lelkében a jelen által felköltött múlt emlékek belsőleg munkálkodó ereje [...] a magyar nép legjavának azon mély meggyőződése, hogy nyelvünk, irodalmunk, zenénk és dallamunk, szóval a nemzeti erkölcsök és magyar jellem teljes és összhangzó kifejlődésére nézve e két csekélynek látszó, de következéseiben a nemzeti életnek éppen lényegét érintő külsőségnek, a köntösnek és táncnak magyaros szabása és kifejezése is szükséges, mert az egyfelől az összes nemzet rokonszenvét bírván, másfelől a mindkét nemű ifjúság örömeinek és kedvtelésének főbb alakja és mezeje lévén, közvetve egyenesen a nemzeti erkölcsökre hat nemesítőleg, a nemzeti jellemre alakítólag.”605 604 Dunafalvi Katinka: Hazai viselet. Gombostű, 1862. október 2. 2500. p. 605 A magyar ruha és tánc. Divatcsarnok, 1860. január 24. 25-26. p. 25. p. 193
