Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.6. Őseink öltözete és a jelenkori ízlés
35. kép. Nyári férfiöltözék Báró Lopresti után. A nyáriasított magyar öltözet. Divatcsarnok, I860524 524 Báró Lopresti „áthatva lévén a magyar viselet általánosításának eszméjétől, azon gondolkozott, miként lehetne a meleget és a szűk nadrágot oly módon összeegyeztetni, hogy a kecske is jóllakjék, és a káposzta is megmaradjon?” „A nadrág ép úgy van készítve, mint a szűk magyar nadrág, csakhogy egészen bő. Hogy ez magyar, bizonyítja azon általános viselet, mely az alföldön és más magyar vidékeken már ezelőtt régen volt látható; de bizonyítja más részről a történet is, mely szerint tudjuk, hogy régente a magyar nadrág egészen bő volt és csak később sajátítottuk el a tótok, illetőleg a szerbektől a szűk nadrágot. Az úgynevezett zeke szintén kényelmes bőségben van készítve és kellőleg zsinórozva, és pedig oly módon, hogy a zsinór nemcsak hogy hasonló színű a ruhaszövettel, de egyszersmind úgy van rávarrva, hogy a ruhával együtt mosni is lehet. A mellényben semmi különbség a többi között. A csizma úgynevezett lovagcsizma, vagyis Zrínyi csizma, amely minden látszólagos nagysága mellett sem lehet nehéz, minthogy a legkönnyebb török kordovánból van készítve.” Divatkép magyarázata. Divatcsarnok, 1860. 25. sz. A kép a kasztíliai eredetű, a magyar rendek által 1764-ben honosított családból származó Lopresti Lajost (1823-1878) ábrázolja, aki részt vett a szabadságharcban, és különc modoráról volt ismeretes. Fürdői öltözetéről bővebben lesz még szó a 4.10 A nép c. alfejezetben. 169
