Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.6. Őseink öltözete és a jelenkori ízlés
Bár a Pesti Hölgydivatlap 1860-ban azt hangoztatta, hogy minden magyar jellegű ruha divatos és időszerű,525 az 1860-as évek divatsajtóját áttekintve ez csak részben tűnik igaznak: a magyar öltözet sokféle változatban jelent meg akár egy szezonon belül is, de az idő múlásával újabb és újabb elnevezésű ruhadarabok tűntek föl, míg másokról kevesebbet, vagy egyáltalán nem lehetett olvasni, esetleg ki is jelentették róluk, hogy kimentek a divatból - például a célszerűtlennek tartott báli menték, amelyek a belépti tinódi gubáknak adták át helyüket.526 1 8 63 márciusában pedig arról olvashatunk, hogy a guba már nem volt olyan divatos, mint korábban, és szűrt is alig lehetett látni.527 Ha 1859-től kezdve végignézzük az egyes lapok mellett közreadott divatképeket, vagy akár a korszakban készült fényképeket, látható, hogy a nemzeti öltözet néhány év leforgása alatt rengeteget változott. A Nefelejts azt írta egyik nemzeti divatképéről, hogy a járatlan is megismeri, hogy magyar divatképről van szó.528 A néhány évvel későbbi magyar divatképek esetében azonban ez korántsem volt mindig egyértelmű. A lapok panaszaiból kitűnik, hogy egyes szabók és megrendelők szabadon válogattak a magyarnak elfogadott elemek készletéből, és például egy-egy díszítéssel alakították az általános, európai divatnak megfelelő ruhájukat magyarrá. Az öltözetek olyan mértékben változtak, alkalmazkodtak az európai divathoz, hogy sokszor csupán egy-egy utalás biztosította a magyaros jelleget. A nemzeti jellegnek ezt a fajta jelzését a divattudósítók általában ellenezték: úgy vélték, a felzsinórozott német nadrág sem az ízlésnek nem felel meg, sem pedig magyar jellege nincsen; a francia gallérra felvarrt magyar gomboló pedig „valóságos satyra a magyar viselet ellen”.529 Olykor maguk a divattudósítók is elbizonytalanodtak, hogy az 1860-as évek pesti divatját lehet-e még egyáltalán magyarnak, nemzetinek nevezni. Kánya Emília már 1861-ben aggodalommal figyelte a nemzeti öltözet túlzott átalakítását, és az ebből fakadó veszélyre figyelmeztetett, amikor megállapította, hogy hamarosan bármilyen szabású öltözetet nevezhetünk majd nemzetinek530 — ami azt jelenti, hogy a „nemzeti” és „magyar” jelentése felhígulhat, kiüresedhet. 525 Pesti Hölgydivatlap, 1860. szeptember 1.43. p. 526 Divattudósítás. Divatcsarnok, 1863. január 7. 5. p. 527 Divattudósítás. Divatcsarnok, 1863. március 4. 69. p. 528 Divatképünk magyarázata. Nefelejts, 1861. április 7. 12. p. 529 Divattár. Divatcsarnok, 1860. 18. sz. (számozatlan oldalon); Divattudósítás. Családi Kör, 1862. június 15. 384. p. 530 Divattudósítás Emíliától. Családi Kör, 1861. június 16. 381. p. 170
