Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.6. Őseink öltözete és a jelenkori ízlés
A magyar (férfi)öltözet bővebbé, ezáltal kényelmesebbé tételének kérdése a melegebb hónapokban rendre fölmerült. „Férfiszabóink mindent megkísértenek, hogy a magyar öltönyöket oly módon állítsák ki, hogy a meleggel sikeresen dacolhassanak, nehogy a hazafiúi kötelesség teljesítése felesleges és szükségtelen izzadásba kerüljön.”499 - tudósított például a Divatcsarnok szerzője. A divatlapok szerzőinek többsége felismerte, hogy a nemzeti öltözet terjesztése nem vezethet sikerre, ha az nem alkalmazkodik a kor ízléséhez, igényeihez és az általános divathoz, hiszen az emberek nem is vennének föl szívesen divatjamúlt ruhákat. A magyar divatot az olvasók figyelmébe ajánló írások azt igyekeztek bizonyítani, hogy a nemzeti öltözet nem áll ellentétben a divattal, viselőjének nem kell teljesen lemondania az általános, európai divatról,500 és nem is lenne helyénvaló teljesen elszigetelődni a közízléstől.501 Az egyik szerző a múltbéli és mostani öltözködés egy-egy elemének összehasonlításával bizonyította, hogy a divat a nemzeti öltözetben mindig is érvényesült,502 más pedig hozzátette, hogy az alap ennek ellenére is maradhatott nemzeti.503 A Vasárnapi Újság szerzője az eredetiség és a változás közötti ellentmondást pedig akképpen oldotta fel, hogy az ősök öltözékének folyamatos, de eredeti változásáról beszél, vagyis szerinte a nemzeti öltözet mindig az idegen befolyás kizárásával alakult.504 A Nővilág az 1857-ben megjelenő atillát kényelmesebb szabásúnak találta a régebbieknél.505 Még a nemzeti viselet legradikálisabb terjesztője, Vahot Imre is éppen az újítást, korszerűsítést dicsérte Tóth Gáspár egyik divatképét szemlélve, amelyen „a legfinomabb ízléssel van nemesítve, divatszerüsítve a szép magyar viselet.”506 Egy másik divatképen látható díszöltözet esetében a régebbi és az újabb ízlés sikeres összeegyeztetését emelte ki („a régebbi ízlés az újjal oly gyönyörűen egyesül”).507 Vahot a ruhák korszerűsítésétől, az aktuális divathoz való alkalmazásától azt várta, hogy ezáltal többen kapnak kedvet viselésükhöz, és más szerzők is azért tartották fontosnak az újítást, a magyar öltözet vonzóvá alakítását, hogy 499 Divattár. Divatcsarnok, 1860. 18. sz. 500 Pl. Bulyovszky Gyula: Divatjelentések. Nefelejts, 1859. április 3. 11-12. p. 12. p. 501 Szerkesztői megjegyzés Egy erdélyi hölgy: A magyar öltözék tárgyában c. írásához. Hölgyfutár, 1860. január 5. 16. p. 502 Divatcikkek Emíliától. Családi Kör, 1861. 1. sz. 15-16. p. 15. p. 503 D. Farkas: A magyar viseletről. Korunk, 1862. 12. sz. 504 Vasárnapi Újság, 1860. január 8. 22. p. 505 Nővilág, 1857. január 8. 506 Napkelet, 1857. január 8. 16. p. 507 Napkelet, 1857. 14. sz. 164
