Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.6. Őseink öltözete és a jelenkori ízlés
más, idegen ruhadarabok ne téríthessék el tőle a honleányokat és hazafiakat. Kérdéses volt azonban, hogy meddig lehet elmenni, mennyit lehet változtatni rajta, hogy még magyarnak lehessen nevezni. A nemzeti divatmozgalom kezdetén némi bizonytalanság érezhető azzal kapcsolatban, hogy milyennek is kellene lennie a hétköznapi viselésre szánt nemzeti öltözetnek. „A buzgó hév”, mellyel „nemzeti viseletűnket fölöltők”, még nem hagyott időt az öltözködési illem kialakítására”, vélte az egyik divattudósító;508 „e szép női divat minden részletében a mai napig sincs teljesen megállapítva” — írta a Hölgyfutár 1859 novemberében. A lapok egy része a nemzeti divatképek közlésével is kivárt: bár a magyar viselet alakulásáról beszámoltak, és leírták az utcán, illetve a színházban látott, ízlésesnek tartott magyar öltözeteket, egyelőre párizsi divatképeket jelentettek meg. A szabók és divatárusok kísérleteztek, kísérleteik pedig nem mindig nyerték el a divattudósítók tetszését, de a divatlapok egymás divatképeit, divattudósításait is bírálták, amiért nem az „eredeti” magyar öltözetet terjesztik, vagy nem a valóságos, létező divatból kiindulva tervezik meg azokat, hanem fantáziájukra hagyatkoznak. A Nefelejts a nemzeti divat kezdeti időszakában megjelent divatképeket ízléstelennek tartotta, és nem ajánlotta, hogy bárki is azok alapján öltözködjön,509 a Napkelet pedig szintén ízléstelennek és „nem magyar jellemü”-nek ítélte az egyik laptársa által közölt képeket — ellentétben a saját lapja számára Vizkelety Béla által, történeti minták alapján készített képpel.510 Az egyik divattudósító a Hollósi-mentét bírálta, amelyet a zsinór és a szögletes gallér sem tesz magyarossá.511 A magyarosan öltözködni kívánó hölgyek gyakran tanácstalanok voltak, hogy felvehetnek-e egy-egy francia divat szerinti ruhadarabot, illetve hogy miként tudják nemzetivé változtatni azokat. A divatlapok szerzői pedig - vérmérsékletüktől függően - válaszoltak az olvasók kérdéseire, illetve reagáltak az utcán látott és általuk nem egészen magyarosnak tartott öltözetekre; igyekeztek felhívni a figyelmet a nemzeti viselet gyors divattá válásában rejlő veszélyekre; tanácsokkal látták el olvasóikat, hogyan alakítsák ki nemzeti ruhatárukat, melyik ruhadarabot a nap mely szakában és mely alkalomra vehetik föl, az egyes anyagokhoz milyen 508 Divatcikkek Emíliától. Családi Kör, 1861. l.sz. 15-16. p. 15. p. 509 Divat. Nefelejts, 1859. december 11.444. p. 510 Vahot Imre: Egy őszinte szó magyar divatképeink ügyében. Napkelet, 1860. február 26. 137— 139. p. 138. p. 511 Váradi Hedvig: Néhány szó a magyar női öltönyre vonatkozólag. Napkelet, 1860. március 18. 185-186. p. 186. p. 165
