Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.5. A nemzeti divat: emlékezés
testesítik meg, amelyet az utódoknak is követniük kellene, a kortárs honfiaktól és honleányoktól elvárt tulajdonságok és magatartás az ősökre vetülnek vissza. Ugyanez a gesztus jelenik meg az újonnan jelentkező nemzeti ruhadarabok elnevezésében is484 - bár természetesen arról sem szabad elfeledkezni, hogy e ruhadarabok előállítói nem az emlékezés gesztusaiban, hanem jól eladható árucikkekben gondolkodtak, és minden bizonnyal kihasználták a múlt felértékelődését. A szabók műhelyeit és a divatszalonokat 1859-től - ruhanevek formájában — benépesítő nemzeti hősök üzleti célok szolgálatába álltak, amikor nevüket kölcsönözték a divatba hozni kívánt ruhadaraboknak. „A szabók egyre másra komponálták a nem mindig sikerült és gyakran rosszul elnevezett polgári utcai magyar ruhákat.” — jegyezte meg erről a jelenségről a századfordulón Nemes Mihály.485 A már korábban kialakult atilla és zrínyi mellé az 1850-es évek végétől csatlakozott az Attila öccséről elnevezett buda.486 Az újonnan megalkotott, mégis ősiként ábrázolt ruhadarabok által kijelölt nemzeti panteon fejedelmekből, királyokból és hitveseikből (Árpád-, Gizella-, Lorándfy- és Rákóczy-mente, István-köpeny, amely a koronázási palástról kapta a nevét), nemzeti hősökből (Hunyady-mente, Zrínyi llona-mente), államférfiakból (Batthyány-mente, Széchenyi-felöltő), hadvezérekből (Perczel-zubbony, Türr-zeke), írókból-költőkből (Kazinczy-atilla, Ti- nódi-guba), irodalmi hősökből (Bánk bán-mente és kucsma, Melinda-atilla, Szép Ilonka-mente) állt. A Rákóczi-szabadságharc és a reformkorszak között eltelt száz év láthatóan nem adott olyan hősöket, akikről érdemes lett volna ruhadarabot elnevezni, valószínűleg Kazinczy is inkább az 1859. évi emlékünnepségeknek, mintsem saját érdemeinek köszönhette a róla elnevezett atillát.487 De volt 484 Történelmi személyiségekről más korokban és országokban is neveztek el ruhadarabokat, pl. Stuart-gallér, Schiller-gallér. Tompos 2005. 15. p. 485 Nemes 1903. 99. p. 486 „Jelennen divatos, sajátságos magyar szabású felső öltöny, melyet panyókán is szokás viselni.” - szól meghatározása 1862-ből. Czuczor-Fogarasi 1862. Nagy Géza szerint könnyebb, hosz- szú és szűk ujjal ellátott, egybe szabott téli felöltő, amelyet asztrakánnal prémeztek és szövettel szegélyeztek. Mindennapos városi téli viselet volt. Nemes-Nagy 1900. 200. p. 487 A Kazinczy-atillát kettős ujja tette jellegzetessé, férfi és női változata is létezett. Az országszerte megünnepelt Kazinczy-évforduló újabb lehetőséget biztosított a nemzeti demonstrációra és ezzel együtt a nemzeti öltözet viselésére is. „A nemzet egyik nagy halottjának emlékét kegyesen megünneplé, egyszersmind önmagát is megtisztelé” - számolt be az ünnepségekről a Vasárnapi Újság. (Kazinczy-ünnep Pesten. Vasárnapi Újság, 1859. november 6. 538-539. p.) 1859-ben Kazinczyval tárgyakat lehetett eladni: az atillán kívül arcképével díszített ékszereket és varróeszközöket is árultak. Nővilág, 1859. december 11. 50. p. A Kazinczy-ünnepségekről bővebben: Kempelen 1860;Fábri 1998. 153
