Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.3. Divat és nemzeti divat

divat, hanem egyszersmind nemzeti jelleg is; éppen olyan kizárólagos tulajdona a magyarnak, mint a nyelv, a tánc, a népdal és [...] a zene.”433 Egy másik szerző úgy vélte, a „magyar öltöny egy szent hagyomány”, és arra szólította fel a hölgyeket, mutassák meg, hogy nem újszerűsége, „hanem örökszépségű alakja, változatlan szabása miatt kedves”.434 Rákosi László szerint a nemzeti annyira általános lett az 1860-as évek elején („majdnem a csizmánkat festettük nemzeti színre, s éppen oly általános, közönséges valami lett az a nemzeti”), hogy egyesek emiatt viszonyultak hozzá divatként, ami számára azt jelentette, hogy csak külsőségeit sajátították el, magát az eszmét azonban nem 435 Az idézettekből az is kitűnik, hogy a szerzők nemcsak egyszerűen értékesebbnek tekintették a magyar divatot az általános európai divatnál, hanem többletjelentést is tulajdonítottak neki. Oroszhegyi Józsa divat helyett magyar öltözködési szokásról beszélt (szokás legyen, hogy „mindenki ugyanazonos nemzeti öltözetet” visel) - amely állandó, ellentétben a szeszélyesen változó divattal.436 Egy másik szerző kívánsága is a divat-szokás ellentétre épül: „Nekünk ezután ne legyen divatunk, hanem legyen állandó nemzeti viseletűnk és szokásunk”437 — írta a „pesti magyar divatot” bemutató cikkében. „Egy szilárd honleány” úgy látta 1860-ban, hogy a nemzeti öltözet egyelőre divat, jövője így nincs biztosítva, míg a hölgyek utánzási vágyból, nem pedig „azon erős meggyőződésből viselik, miként magyar nő kizárólag magyar öltönyt köteles viselni.”438 A Napkelet egy másik írása szerint pedig „nemzeti öltönyünk csak

433 Divatcikkek Emíliától II. Családi Kör, 1860. december 30. 191-192. p. 191. p. Kánya Emília (Pest, 1828 - Fiume, 1905) írónő, 1860-1880 között a Családi Kör szerkesztője volt.

434 Veréczy. Júlia: Divat és a magyar öltöny. Napkelet, 1857. február 26. 137-138. p. 137. p.

435 Rákosi László: A nemzeti viselet, nők ízlése és divat. Gombostű, 1862. október 16. 2544- 2546. p. 2545. p. A Gombostű Rózsaági Antal szerkesztésében jelent meg 1862-1863-ban, az irodalmi divatlapok családjához tartozott.

436 Oroszhegyi Józsa: Pár szó a magyar öltözet körül. Válasz a váci hölgynek. Hölgyfutár, 1860. július 19. 687. p. Oroszhegyi (Szabó) Józsa (Nagykolcs, 1822 - Buda, 1870) a pesti radikális ifjúság egyik vezetője, orvos. A Hölgyfutárt (1849-1864) Nagy Ignác alapította és szerkesztette. 1859-ig naponta jelent meg, elsősorban szépirodalmi lap volt, és női olvasókra számított; magyarsága, bátorsága, a szabadságharcról szóló versek közzététele, a hírrovat szatirikus hangvétele miatt hamar népszerűvé vált. Elsősorban mulattatni akart, érzelmes beszélyeket, Petőfi- epigonok verseit, könnyed tárcákat közölt irodalomról, színházról, társaséletről, nem volt határozott iránya, hanem a piachoz igazodott. Nagy Ignác halála után Berecz Károly (1854-1856), Tóth Kálmán (1856-1862), Szokoly Viktor (1862), Bulyovszky Gyula (1862), majd Balázs Frigyes (1862-1864) szerkesztette.

437 Ayda: Pesti magyar divat. Hölgyfutár, 1860. január 19. 63-64. p.

438 Egy szilárd honleány: Nemzeti viseletűnk állandósítása. Napkelet, 1860. július 29. 481. p.

140