Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.2. Céhek egymás ellen

ne elkészíttetniük, és a magyar szabók is rosszul járnának, ha cserébe megtiltanák nekik a zsinórozatlan öltözetek varrását.

A nemzeti szempont említése sem maradt el a magyar céh beadványából (bár ezen a ponton a panasz nem túl bőbeszédű, talán maguk is érezték, hogy érvelésük némiképp sántít): „közsérelem nélkül hallani sem lehetne, hogy német mesterségbeli szabó, habár személye született magyar legyen is, magát nemzeti szabónak mondhassa.” A magyar szabók tehát itt azt állították, a nemzeti szabósághoz a magyar születésen túl a magyar szabócéhhez tartozás is szükséges.

A nemzeti érvelést az ellenfél is felhasználta. A német szabócéh elöljárója, Johannes Korber a városi tanács számára készített jelentésében391 egyebek mellett - érvelése zárásaként - arra hivatkozott, hogy Kostyál „secus natus Hungarus”, vagyis különben magyar születésű. Mivel Kostyálról tudjuk, hogy magyar nemesi család sarja, ezen a ponton nincs különösebb jelentősége annak (de természetesen nem is lehet kideríteni), hogy Korber melyik (rendi vagy nemzeti) jelentésében használta a „Hungarus” szót, és így a „nemzeti érvelés” kifejezést is meghagyhatom a maga kétértelműségében. Ebből a szempontból érdekesebbnek tűnik a német szabók „alázatos nyilatkozata”,392 amelyet a pesti tanács felszólítására készítettek az immár két éve folyó Kostyál-ügyhöz kapcsolódóan. A nemzeti érv Korber jelentéséhez hasonlóan itt is hangsúlyos helyen, a szöveg befejezésében kap helyet. A német szabók szerint egy olyan országban, ahol számos nemzet (Nation) él együtt, felesleges és zavaró a férfiszabók kicsinyes elkülönítése. A folytatásban a szerzőket elragadja a hazafiúi - vagy nemzeti szenvedély, és talán kissé tovább is mennek a tanács által feltett eredeti kérdésnél (melyik ruhadarabot melyik céh készítheti), amikor eljutnak a magyar (magyarországi), német és magyar céhbe tömörülő szabók érdekközösségének gondolatáig: „Auch wir sind Kinder desselben Landes, leben unter dem Schutze derselben Gesetze, und geniessen derselben bürgerlicher Freiheiten. Auch wir sind Ungarn! und wir rühmen uns es zu seyn. Der Geschmak also in unserer Arbeit soll uns, die wir gleich berechtigt seyn sollen, wegen getheilter, eingebildeter Interessen nicht trennen.”393

391 BFL IV.1202.h 4123 a. n. Joannes Korber jelentése 1832. szeptember 1.

392 BFL IV.1202.h 4123 a. n; a nyilatkozat német nyelven, de latin betűkkel íródott.

393 „Mi is ugyanannak a földnek a gyermekei vagyunk, ugyanannak a törvénynek a védelme alatt élünk, és ugyanazokat a polgári szabadságokat élvezzük. Mi is magyarok vagyunk! és büszkén hirdetjük ezt. Ezért nem helyes, hogy a munkánk során az ízlés minket, akiknek egyforma jogokkal kell, hogy rendelkezzünk, különböző és egyéni érdekek miatt elválasszon.” BFL lV.1202.h 4123.

122