Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.2. Céhek egymás ellen

A tanács végül a közönséges céhbeli cikkelyekre hivatkozva tiltotta meg a német szabóknak a magyar ruhák készítését.394 A probléma azonban ezzel nem oldódott meg, Kostyál a Helytartótanácshoz fordult az őt a magyar ruhák készítésétől eltiltó tanácsi döntés miatt, és kérte, hogy férfiszabó-iparát továbbra is zavartalanul űzhesse, 1838-ban pedig a magyar szabó céh kérte újra a tanácstól, „büntetés alatt” tiltsák meg Kostyálnak, hogy magánszemélyeknek magyar ruhát készítsen, mivel a magát magyar szabónak kiadó szabómester a német céh mesterségébe „bocsátja sarlóját, kenyerünket, jövedelmünket, mint a Tolvaj-méh hordja”.395 Újabb vizsgálat következett, és a két céh közötti vita, úgy tűnik, tíz évvel később sem zárult még le: a Regélő Pesti Divatlap 1842-ben közölte a pesti magyar szabók panaszát, amely szerint Kostyál a városi tanács és a Helytartó- tanács többszöri figyelmeztetése ellenére is pesti magyar szabóként tüntette fel magát a lap 45. számában,396 a német szabók pedig a törvény és a rend ellenére továbbra is varrnak „alattomban” magyar öltözetet.397

Kostyál mindeközben változatlanul varrta a magyar ruhákat és közölte a nemzeti divatképeket.398 A konfliktus valószínűleg inkább kedvezett, mintsem ártott neki. Hogy ismertségének, boltja forgalmának növekedését mennyiben segítette a vita, nem lehet megmondani, az erkölcsi tőke pedig egyébként is nehezen mérhető - hipotézisek helyett következzen egy idézet a Hasznos Mulatságokból. Kostyál Adám a lap legbuzgóbb pártfogóinak egyike, kezdetektől fogva közöl divatképeket. „Miért mily köszönettel tartozunk neki, csak az képes megítélni, ki

394 BFL IV.1202.h 4123 a. n; BFL IV. 1202 a. Tanácsülési jegyzőkönyvek 1832. 3272.

395 BFL IV.1202.h 4123 a. n; BFL IV.1202.h 6062 a. n.

396 Regélő Pesti Divatlap. A Regélő Tárcája 1842. I. 354. p. A kifogásolt újságcikk Kostyál jótékony cselekedetéről számolt be.

397 Regélő Pesti Divatlap, A Regélő Tárcája 1842. 544. p.

398 Az egyetlen Kostyál-számla, amelyet sikerült megtalálnom, 1832-ből vagy 1840-ből való, és többek között „fekete atilla dolmány és magyar nadrág”, valamint „hosszú mente” elkészítéséről tanúskodik. BTM Kiscelli Múzeum Kézirattár 15.472; a számtalan divatkép közül pl. Honművész 1836. február 11, 12. szám. Érdekes, hogy amikor Klasszyt szakértőnek kérték fel egy Kostyál és az egyik megrendelőjének özvegye között folyó perben, Klasszy meg sem említette, hogy Kostyálnak valójában nem is lett volna szabad magyar öltözet készítését vállalnia BFL IV.1223.b 19712. A magyar céh 1838-ban beadott panaszában számos magyar arisztokratát (gr. Teleky Domokos, cs. kir. kamarás Szathmáry Antal, ns. Rudits István administrator, Karátsonyi Gidó, ifj. Pázmándi Dienes, Konkoly Elek, Sárkány Lajos) felsorolt, akiknek Kostyál a „királyi rendszabásokat” megsértve magyar ruhát varrt: BFL IV. I202.h Relationes 6062 a. n.

123