Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.2. Céhek egymás ellen
Bizonyára nem felelne meg a valóságnak, ha Kostyált az új, vitapartnerét pedig a régi polgárság képviselőjének tekinteném. Valójában Klasszy pályája Kostyáléhoz hasonlóan alakult, iparát, megrendelőinek körét ellenfeléhez hasonlóan a korban modemnek számító eszközökkel népszerűsítette és bővítette. A céhes retorika számára egy természetesen adódó, elvben a hatalom által is támogatott eszköz, szükség szerint bevethető fegyver vagy vért volt a konkurenciával szemben, a vásárlókért folytatott harc során. A két szabómester meggazdagodása, majd elszegényedése pedig a vitában felhasznált céhes érvrendszerhez hasonlóan arra utal, hogy valójában egyikük sem tudott élni a nemzeti divatmozgalom meg- lovagolásával és gerjesztésével, a céhes világból kifelé mutató, szokatlan, újszerű üzleti fogások bevetésével szerzett vagyonnal. Szüklátókörűségüket az is mutatja, hogy a legfőbb konkurenciát egymásban, vagy tágabban értelmezve a másik céhben látták, pedig a százezressé növekedő nagyvárosban és vonzáskörzetében bizonyára nem a néhány száz céhes szabó, hanem a kontárok, a vidéki szabók és a ruhakereskedők jelentették az igazi konkurenciát. A két szabó vitájáról nem olvashatunk többet a lapokban. 1848 előtt mind a ketten folyamatosan jelen voltak a sajtóban, divatképeket és hirdetéseket közöltek, de rivalizálásukra a vita lezárulta után csak annyi utal, hogy egymás után jelentették meg divatképeiket, hirdetéseiket a különböző lapokban, ahol egyikük feltűnt, ott hamarosan a vetélytárs is megjelentetett valamilyen hirdetést - vagy éppen jótékony tevékenységéről szóló híradást (amit természetesen szintén lehet reklámként értelmezni). 3.2 Céhek egymás ellen 3.2.1 A szereplők A pesti szabók az 1770-es évekig egy céhet alkottak, ekkor vált külön a magyar és a német szabócéh. Az előbbi privilégiuma 1776-ból, az utóbbié 1778-ból származik.368 A német szabók száma Magyarországon a 18. században nőtt meg jelentősen a betelepülő német lakosságnak köszönhetően.369 A korábban már idézett korabeli szerző, Szokolay István úgy vélte, a céhek azért különültek el nemzetiségek szerint, mivel a németek nem fogadták be a magyarokat, és a szerveze368 Dóka 1979.219. p. 369 Flórián 2001. 30. p. 115
